A fogyasztók egyre inkább látják, hogy a hatalmas mennyiségű olcsó ruházat előállítása milyen káros hatással van a környezetre, és sokan elkezdtek fenntarthatóbb szokásokra átváltani, például használt ruhákat vásárolni. De a nagy divatcégek sem ülnek tétlenül. A Zara azt ígérte, hogy 2025-től minden ruhát kizárólag organikus, fenntartható vagy újrahasznosított pamutból, lenből vagy poliészterből készítenek. A H&M hasonló ígéretét 2030-ra tervezi megvalósítani – olvasható az IoT Zóna oldalán.
A Nike a tervek szerint 2025-re minden gyárát teljes mértékben megújuló energiával fogja üzemeltetni, az Adidas pedig idén megduplázza az újrahasznosított műanyagból készült cipők számát. A Wrangler is kifejlesztett egy új, víztakarékos farmerkészítési módot. A fejlesztéseknek az új technológiai lehetőségek nyitottak utat, és teljesen átalakíthatják azt, ahogyan a jövőben a ruhákat tervezik, készítik és értékesítik.
Fenntarthatóbb pólógyártás a Teemill üzemében
Túltermelés és kidobott ruhakupacok helyett
„A divat nem más, mint nagy mennyiségű, de alacsony értékű hulladékfolyam. Sok van belőlük, de szinte semmit nem érnek” – vázolta kritikus véleményét Mart Drake-Knight, egy brit startup társalapítója. A vállalkozás a megújuló energiák és a hulladék minimalizálását szolgáló technológia segítségével gyárt és hasznosít újra pólókat.
Drake-Knight szerint 5 pólóból 3 egy éven belül a szemétben köt ki. Rengeteg darabot egyszer sem hordanak, mielőtt azok a kukába kerülnek. És ez nem csak a környezetnek kerül sokba: az ENSZ szerint a 2,4 billió dollárt érő iparág évente nagyjából 500 milliárd dollár veszteséget szenved, ami az újrahasznosítás hiányából, illetve a soha el nem adott ruhák kidobásából ered.
Ezt igyekszik a Teemill elkerülni azáltal, hogy a dél-angliai Isle of Wighton található gyárukban valós időben gyártja ruháit több tucat robotikus készülék és mesterséges intelligencia segítségével. Internet-hozzáféréssel a Teemill weboldalán bárki képes pólókat tervezni és eladni. Ügyfeleik közé tartoznak az olyan karitatív szervezetek, mint például a Save the Children és a Greenpeace valamint Katherine Hamnett és Bella Freud ruhatervezők is.
„A tervezésből egyszerűen kihagytuk az el nem adott készlet fogalmát” – mondta a startup társalapítója. De még ezek a pólók is elhasználódnak egyszer, és előbb vagy utóbb a szeméttelepen kötnek ki. Ezt a problémát próbálja a Teemill áthidalni azáltal, hogy a postaköltség átvállalásával és levásárolható pontok felajánlásával ösztönzi a vásárlóit arra, hogy visszaküldjék a pólókat.
Kate Moss brit szupermodell Teemill pólóban
A termékeik ugyanis természetes alapanyagokból készülnek, és a szövet újra és újra felhasználható. Ez segíti a céget abban, hogy elérje célját, azaz kialakítsanak egy körkörös gazdasági rendszert, amely segítségével sikerül megőrizni a póló eredeti értékének egy részét.
„Ha egy ruhadarabot kidobunk a szemétbe, akkor annak az értéke teljes mértékben örökre elveszett” – emelte ki Mark Sumner, a Leedsi Egyetem fenntarthatósággal, kiskereskedelemmel és divattal foglalkozó oktatója. „Azzal is sikerül a ruházati termékek értékének egy bizonyos részét megőrizni, ha a már jól megszokott módon, egyszerűen odaadjuk egy jótékonysági szervezetnek” – tette hozzá.
Átláthatóság a blokklánccal
Samantha Dover, a Mintel kiskereskedelmi elemzője kiemelte: a fogyasztókat ma már nemcsak az érdekli, hogy a ruháik hol végzik, hanem az is, hogy azokat milyen munkakörülmények között gyártják, és honnan származnak azok. A piackutató cég szerint a brit ruhavásárlók 53%-a úgy gondolja, hogy a ruházati kereskedőknek pontosabb tájékoztatást kellene adniuk arról, hogy a termékeik hol készültek.
„Egyre nagyobb a viszonteladókkal szembeni elvárás – nemcsak az átláthatóság biztosítása tekintetében, hanem, hogy a rendelkezésre álló információt a lehető legkönnyebben hozzáférhetővé tegyék az átlagos vásárló számára” – fejtette ki az elemző. Ennek hatására ma már vannak olyan márkák, amelyek a blokklánc technológia segítségével követik nyomon az ellátási láncukat.
Az interneten keresztül bárki számára hozzáférhető főkönyv a tranzakcióról egy állandó, megváltoztathatatlan feljegyzést készít: mindegyik tranzakciót időbélyegzővel látnak el, és az előzőhöz kapcsolják azt, hogy később se lehessen megváltoztatni.
Martine Jarlgaard divattervező kihasználja a blokkláncban rejlő lehetőségeket
„A blokklánc kínálta átláthatóság az értékesítési láncokban segíti a résztvevőket, hiszen hangot kapnak ők is, és a felelősség alól senki nem bújhat ki” – véli Martine Jarlgaard.
A londoni divattervező együttműködik a Provenance technológiai vállalattal, és alkalmazza a blokklánc technológiát, így a vásárlók nyomon követhetik a ruhadarab útját az alapanyag előállításától kezdve egészen az üzletbe való megérkezéséig. Ehhez nem kell mást tenniük, mint egy applikáció segítségével egyszerűen beszkennelni a ruha QR kódját.
„Rendkívül sürgető, hogy az emberek végre láthassák, hogy a márkák mennyire elkötelezettek a fenntarthatóság mellett, és kizárólag a tényekre alapuló átláthatóság teszi lehetővé a fogyasztók és az együttműködők számára a tájékozódást és a megfelelő döntések meghozatalát” – hangsúlyozta a tervező.
Hatalmas mennyiségű adat
Az olyan globális piacon, mint ami a divatiparágé – ahol rengeteg a beszállító és a viszonteladó –, nehéz a márkák számára teljesen átlátni saját értékesítési láncukat és pontosan felmérni a környezetre gyakorolt hatásukat.
Ez volt az oka annak, hogy májusban a Google Cloud összefogott Stella McCartney ruhatervezővel, és elkezdtek kidolgozni egy olyan eszközt, amely adatelemzés és gépi tanulás használatával segíti a divatmárkáknak megbecsülni, hogy a különböző gyártási folyamataik mekkora hatással vannak a környezetre.
A program – amelynek bevezetését jövő évre tervezik – elsősorban a pamutra és a viszkózra összpontosít. A fejlesztés számos különböző forrásból származó adatot és kulcsfontosságú elemeket vizsgál, mint például a talaj minősége, a vízfelhasználás, a megtermelt hulladék mennyisége és az üvegházhatású gázok kibocsátása.
„A rendelkezésre álló adatok igen sokrétűek. De úgy gondoljuk, hogy képesek leszünk összesíteni és a divatmárkák számára rendelkezésre bocsátani az adatokat olyan formában, hogy abból láthassák, mekkora az ökológiai lábnyomuk” – mondta Ian Pattinson, a Google Cloud brit és írországi leányvállalatának ügyfélszolgálati, kiskereskedelmi és gyártási vezetője.
A jelenlegi kereskedők régi adatokkal dolgoznak, a Google újítása azonban valós idejű információval látná el őket. Ugyanakkor Mark Sumner egyetemi oktató arra figyelmeztet, hogy a túl sok információnak is van kockázata.
Kutatása szerint attól, hogy a vásárlókat elárasztják ökológiai lábnyommal, gyári körülményekkel vagy toxikológiai hatással kapcsolatos információkkal, még nem biztos, hogy megváltoztatják a szokásaikat. „A végén annyi információval terheljük a vásárlót, hogy feladják, és egyszerűen azt mondják: tudjátok mit, olyan ruhát fogok venni magamnak, ami jól áll rajtam” – mondta Sumner.
A cikk megjelenését a Vodafone Business támogatta.
