Amikor egy üzleti igényt többféle megoldással is ki lehet szolgálni, akkor az összehasonlítandó paraméterek között kiemelt szerepet kap az árazás. Csakhogy az árak összevetése önmagában nem sokat ér, ha egyúttal nem vizsgáljuk meg azt is, hogy pontosan mi mindent kapunk az adott összegért cserébe.

A már bejáratott területeken a kétféle modell jól átláthatóan összehasonlítható: ilyen lehet például a gépkocsivásárlás összevetése a lízinggel vagy akár az autómegosztási szolgáltatásokkal. Az IT-technológiák esetében azonban nem mindig egyértelmű, hogy mi mindenben különbözik egymástól a hagyományos és a bérelhető megoldás – olvasható a blogon.

A szerver az szerver, nem?

A központi gépek evolúciója az elmúlt évtizedekben több lépésben jutott el a ma elérhető komplex felhőszolgáltatásokig. Kezdetben minden cég saját szervereket vásárolt, és a telephelyén (on-premise) üzemeltette azokat. Később ezeket a főszámítógépeket inkább a szolgáltatóknál tárolták, ahol az üzemeltetés is történt.

Az újabb fejlődési lépcső, amikor a szervereket már bérelni is lehetett, ez a beszerzéshez képest sokkal rugalmasabbnak bizonyult. Legvégül pedig eljutottunk oda, hogy a vállalatok már nem egy konkrét gépet bérelnek, hanem a szolgáltatók nagy kapacitású szerverfarmjának egy szeletét veszik igénybe. Ez a megoldás olyan, mintha egy önálló szerver lenne, pedig valójában az erőforrást virtuális formában bocsátják az ügyfél rendelkezésére.

Az előbbiek alapján logikus lehet akár az a feltevés is, hogy a virtuális szolgáltatás árát össze lehet vetni egy saját gépével. Csakhogy az evolúciós folyamat közben nemcsak a szerver alakult át, hanem számos egyéb kapcsolódó feladat és felelősség terhelődött át a szolgáltatókra, amelyek költségvonzatát nem szabad kihagyni a számításból.

Itt sincs ingyen ebéd, vagyis ingyen üzemeltetés

Egy informatikai infrastruktúra folyamatos üzemeltetése sok kisebb költségelemből és komplex megoldások sokaságából áll. Kiemelhető a többi között a redundancia fontossága, hogyha egy egység meghibásodik, egy másiknak át kell venni a funkcióját. A szolgáltatónak a vállalt szolgáltatási szintet (SLA), vagyis rendelkezésre állást is biztosítania kell. Az elhelyezés is további költségekkel jár, így például a szerverterem kialakítása, az áramellátás, a megfelelő hőmérséklet, a katasztrófatűrés, valamint a stabil és nagy sávszélességű hálózati kapcsolat biztosítását sem lehet kihagyni a sorból.

Az üzemeltetési kompetencián felül a fejlesztési (devops) képességek is fontosak, mert manapság egy cég olyan IT-szolgáltatóval jár jól, aki nemcsak megbízható üzemeltető, de egyúttal hasznos partner a fejlesztésben is. Az Invitech például nem csupán alapszintű üzemeltetést nyújt, hanem értéknövelt fejlesztési projekttámogatást, tesztelést és inkubációt is.

Induló beruházás, és ami azon túl van

Ha egy vállalkozás saját szerver beszerzése mellett dönt, és azt a telephelyén kívánja üzemeltetni, akkor neki kell kiépítenie és fenntartania a megfelelő szervertermet, a redundáns megoldásokat, az áramellátást, az internetkapcsolatot, de a klímát és az akár 24 órás felügyeletet is. Ha a cég saját üzemeltető csapatot tart fenn, akkor nemcsak a fizetésük, hanem a folyamatos képzésük, a tudásuk aktualizálása is további kiadásokat jelent.

Mindez számos vállalat számára nem reális opció, és nem fenntartható. Nem véletlen, hogy az elmúlt évek során ezek a feladatok fokozatosan a szolgáltatókhoz vándoroltak át, mivel ők ezeket sokkal költséghatékonyabban, a szükséges szakmai ismeretek birtokában tudják elvégezni.

Mi a különbség a hagyományos üzemeltetés, az IaaS, a PaaS és a SaaS között? Nézzük meg a pizzarendelés példáján keresztül, hogy mit jelentenek az egyes szolgáltatási szintek a felhasználóra és a szolgáltatóra nézve!

A felhőszolgáltatások fontos eleme az is, hogy a felelősség átruházható, és egy kézben összpontosul. Ha pedig hiba történik, akkor egyetlen szolgáltató kezeli azt. A megbízó cégnél energia és erőforrás szabadítható fel azáltal, hogy nem minden területet nekik kell kézben tartaniuk, továbbá a többi között nem kell a fizikai szerverek garanciális ügyintézésével, illetve a licencek gyártói támogatásával sem foglalkozniuk.

Míg egy saját üzemeltetésű szerver esetén kihívást jelent a költséghelyenkénti elszámolás is, a virtuális szerverek költségét a belső részlegek és osztályok között egyszerűen fel lehet osztani az igénybe vett erőforrások alapján – összegezte blogján az Invitech.