Az Országos Képzési Jegyzék, vagyis az OKJ fontos szerepet játszott a 90-es években, hiszen magában foglalt minden olyan szakmai képzést, amelyet egy felnőtt a felsőoktatáson kívül tanulhatott. A rendszert a 175 alapszakmát tartalmazó Szakmajegyzék váltotta fel. 2020. január 1-én lépett hatályba a szakképzésről szóló törvény meghatározva a szakképzés rendszerét, amely alapszakmából, részszakmából, valamint szakmai képzésből áll – írta szakmai blogjában a Perfekt.
A megújult felnőttképzési rendszer szerinti képzések 2020. szeptember 1-jétől váltak indíthatóvá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapszakmák oktatását kizárólag iskolarendszerben lehet megszervezni. A képzési struktúra másik halmazát felnőttképzők által is megszervezhető szakmai képzések adják, amelyek keretében szakképesítések és részszakmák szerezhetők meg. A szakképesítések körét a korábbi OKJ-ben szereplő egyes szakképesítés-ráépülések, illetve a rövidebb ciklusú és speciális tartalmú képzések alkotják.
Személyes jelenlét vs. digitális kapcsolat
A digitális átalakulás és a pandémia okozta körülmények transzformatív hatással voltak a teljes oktatási rendszerre. Egyik pillanatról a másikra általánossá vált a távoktatás, az e-learning, az online oktatás, amelyek ilyen mértékű térhódítását évekkel ezelőtt még nehezen lehetett elképzelni.
A megváltozott körülményekre a felnőttképzés szabályozása is reagált. A 2021. júliusi módosítás óta a felnőttképzési törvény rögzíti, hogy a kontaktóra a részt vevő személyes jelenlétét igénylő tanóra vagy – az olyan tanóra kivételével, amely kompetencia-átadása kizárólag személyes jelenlét mellett sajátítható el – interaktív és távolléti kapcsolattal vagy zárt rendszerű távoktatási képzésmenedzsment rendszerrel megvalósuló jelenlétet igénylő tanóra (Fktv. 2. § 8. pont).
Farkas Éva „A tanulás természete" című tanulmányában hozzátette: a joghely értelmezését és alkalmazását nehezíti, hogy nem definiálható egyértelműen azon kompetenciák köre, melyek kizárólag személyes jelenlét mellett „adhatók át és sajátíthatóak el". Az interaktív és távolléti kapcsolat is sokféle formában megvalósulhat, a zárt rendszerű elektronikus távoktatásban pedig az elméleti képzési ismeretanyag oktatására van lehetőség (Fktv. 2. §. 12. pont). Ugyanakkor a szakmai képzést megalapozó programkövetelmények nem tartalmaznak elméleti és gyakorlati óraszámot, és azt a képzési programban sem kötelező rögzíteni.
Felpörögtek a digitális gyorstalpalók, de itt is a hibrid lehet a befutó
A digitális átalakulás, a rugalmas jogszabály-értelmezés és a megváltozott képzési igények rövid idő alatt elfogadott normává tették a felnőttképzésben a személyes kapcsolatok nélküli oktatási színtereket.
A kínálatban erőteljesen megjelennek a személyes jelenlétet nem igénylő, „kész", önállóan is elvégezhető online kurzusok, melyekre várhatóan tovább fog nőni a képzési kínálat és a kereslet. Az ilyen képzéseket hirdetők a vonzó előnyöket hangsúlyozzák, úgymint rugalmasság, idő- és költségmegtakarítás, otthon kényelméből való tanulás, visszanézhetőség, saját ütemű tanulás.
Ezek mind valós előnyök, ugyanakkor a személyes jelenlétet, valamint a résztvevők és oktatók interakcióját nélkülöző oktatás kihívásairól kevés szó esik. A digitális megoldások az önálló, önszabályozott tanulásra építenek, amihez erős motivációra, kitartásra és az önszabályozott tanulás képességére van szükség. Ugyanakkor a kizárólag digitális képzések növelhetik azon felnőttek szorongását, akik az önálló tanuláshoz szükségesnél alacsonyabb digitális- vagy alapkompetencia szinttel rendelkeznek, így ők még inkább kirekesztődhetnek a tanulásból.
A tanulmány szerint nem az a kérdés, hogy melyik tanulási színtér, forma, módszer a jobb és üdvözítőbb, hanem annak megértése, hogy az egyik nem felváltója a másiknak, hanem sokkal inkább kiegészítője. Az is kulcsfeladat, hogy miként lehet eredményesen kombinálni a kurzusok során a jelenléti és a jelenlétet nem igénylő megoldásokat. A cél, hogy a tananyag átmeneti bemagolása helyett valódi tanulás és hosszú távú kompetencia kialakítás és fejlődés történjen, ami lehetővé teszi nemcsak a képesítő vizsgán történő megfelelést, de az adott munkatevékenység eredményes ellátását.
