A műsorvezető, Oláh Andrea kérdésére beszélt arról, hogy melyik volt élete első igazán meghatározó élménye a matematikával kapcsolatban: „Középiskolás koromban matematika órán az axiomatikus geometriát tanultuk, amely geometriai objektumok, például vonalak és háromszögek tanulmányozása – pusztán logikai érveléssel. Ez egy nagyon régi terület, az ókori görögökig nyúlik vissza. Szorgalmas fiú voltam, és mindig elvégeztem a tanár által kiszabott feladatokat, de volt egy, amit nem tudtam megcsinálni. Az egész délutánt azzal a feladattal töltöttem, és végül feladtam”.

„A következő órán rájöttem, hogy azért nem tudtam megcsinálni, mert egy olyan axiómára volt szükség, amit még nem tanultunk. Ez a párhuzamos egyenesekre vonatkozó axióma volt, amely több mint 2000 évig rejtély volt. A matematikusok nagyon sokáig meg voltak győződve arról, hogy erre az axiómára nincs igazán szükség, mert a többiből következik. De ezt az állítást nem tudták igazolni. Végül Bolyai János magyar matematikus és tőle függetlenül Nyikolaj Lobacsevszkij orosz matematikus felismerte egy ilyen axióma szükségességét. Azért mesélem el ezt a történetet, mert amikor megpróbáltam a ezt feladatot megcsinálni, akkor éreztem először, hogy részese lehetek ennek a nagyon hosszú történetnek, ami a matematika” – tekintett vissza Marco Marengon.

Az olasz kutató a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, topológiával foglalkozik, és az interjúban beszélt a 4 dimenziós kutatásáról is. Továbbá szó esett tervekről és kihívásokról, de például arról is, hogy az olasz diákok viszonya a matematikával vajon ugyanolyan-e, mint a magyar diákoké...