COVID előtt és alatt
A különböző modern technológiai megoldások - internet, okoseszközök, konferenciaplatformok, felhőalapú megoldások, fájlmegosztás stb. - révén már a világjárvány előtt is egyre elterjedtebbé vált az a lehetőség, hogy a munkavállalók ne (csak) a munkáltató által biztosított irodában dolgozzanak. Az újabb és újabb COVID-19 hullámok és az ezzel járó lezárások, intézkedések és utazási korlátozások következtében a távmunka - számos ágazatban - általános gyakorlattá vált. Erre tekintettel bizonyos munkáltatók abba a helyzetbe kerültek, hogy a home office-ban dolgozó munkavállalójuk egy másik államból végezte a munkáját, mint amelyben a vállalkozás illetőséggel bír. A vonatkozó - adó-, társadalombiztosítási- és munkajogi - szabályokat viszont nem ilyen rendkívüli körülményekre tervezték.
A fejlett(ebb) gazdaságú országokat tömörítő OECD korán felismerte, hogy a munkáltatók - jogosan - aggódhatnak amiatt, hogy a korábbi rendszeres munkavégzésük (iroda) helyszínétől eltérő államokba kényszerült alkalmazottak ’állandó telephelyet’ eredményezhetnek az otthoni munkavégzésük szerinti országban, ami további bejelentési- és adókötelezettségeket von maga után a munkáltatónak az összes érintett országban.
Az OECD már 2020 áprilisában kiadott egy iránymutatást, amelyet 2021 januárjában frissített, és amely szerint egy telephelynek
- bizonyos fokú állandósággal kell rendelkeznie és
- a vállalkozás rendelkezésére kell állnia
ahhoz, hogy az adott hely olyan állandó telephelynek minősüljön, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben folytatja. Ez azt is jelenti, hogy a rendkívüli körülmények (világjárvány) miatti ideiglenes változás nem hozhat létre telephelyet a vállalkozás/munkáltató számára, akár azért, mert az ilyen tevékenység nem rendelkezik kellő mértékű állandósággal vagy folyamatossággal, akár azért, mert a székhely nem áll a vállalkozás rendelkezésére.
Hogyan tovább?
De mi történik akkor, ha egy magánszemély - például egy magyar állampolgár, aki életvitelszerűen egy másik tagállamban élt és dolgozott, de a járvány alatt hazaköltözött és távmunkában tudott dolgozni a családja közelében - a kormány által elrendelt vagy ajánlott közegészségügyi intézkedések megszűnése után is otthonról dolgozik?
Az OECD iránymutatása kifejezetten csak a COVID-19 világjárvány idején felmerülő ideiglenes körülményekre vonatkozik, amikor a közegészségügyi intézkedések hatályban vannak és fenntartja, hogy minden állam saját iránymutatását, értelmezését kövesse, hogy adófizetőinek jogbiztonságot nyújtson.
A magyar adóhatóság viszont előrébb tekintett és megerősítette egy friss állásfoglalásában, hogy még a hosszú távú vagy állandó, határokon átnyúló home office forgatókönyvek esetében is - amennyiben és amikor a világjárvány már véget ért - az otthonról történő munkavégzés nem feltétlenül jelent állandó telephelyet a munkáltató számára. Fontos elhatárolási szempont tehát, hogy a vállalkozás megköveteli-e az otthoni munkavégzést, vagy csak lehetőséget biztosít erre, miközben irodahelyiséget is fenntart a munkavállalói számára egy másik országban. Az adóhatóság értelmezése szerint tehát a munkavállaló ’önkéntes’ otthoni munkavégzése nem tekinthető a munkáltató (rendelkezésére álló) állandó telephelyének és ezért nem okozhat további adókötelezettségeket az érintett országban.
A magyar adóhatóság továbbá általános elvként hangsúlyozta - összhangban az OECD iránymutatásával is -, hogy a telephely meglétének kérdése csak esetről esetre, az összes körülmény ismeretében és figyelembe vétele mellett dönthető el teljes bizonyossággal.
Magyarország kiterjedt - több mint 80 országot érintő - kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződéses hálózattal rendelkezik, a szerződések pedig az OECD Modellegyezményen alapulnak. A szerződéses államok esetében a vonatkozó egyezmény, a többi - ún. nem szerződéses - állam esetében a magyar társasági adó törvény (Tao tv.) szabályai az irányadóak. A magyar adóhatóság most azt is megállapította, hogy - a Modellegyezmény 2017-es módosítása ellenére - magyarországi telephely szempontjából nincsenek jelentős különbségek a szerződéses és a nem szerződéses államokra vonatkozó szabályok között. 2021 januárjától két új elemmel egészült ki a Tao tv. állandó telephely fogalma éppen azzal a céllal, hogy közelítse a Modellegyezmény (meglévő egyezményeink) és a Tao tv. (nem szerződéses államokra vonatkozó) szabályait.
Összefoglaló
A magyar adóhatóság legutóbbi - nem kötelező erejű - állásfoglalásában egy előremutató megközelítést erősített meg a határokon átnyúló távmunka állandó telephely kockázata - illetve annak hiánya - kapcsán. Ez lehetővé teheti a munkavállalók és a munkáltatók számára, hogy kölcsönösen előnyös hosszú távú home office együttműködést alakítsanak ki - például a munkavállaló kérése alapján - anélkül, hogy a magyarországi társasági adó állandó telephelyi kockázatok további fejfájást okoznának.
A témában készült teljes beszélgetést itt hallgathatják meg. Zsoldos Bálinttal, a KCG Partners ügyvédjével, okleveles adótanácsadóval Érczfalvi András beszélgetett.
- Monitor Délután - Zsoldos Bálint