A LoRa-rendszer kidolgozásában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) szakemberei is részt vettek. A tanszék kutatói már több mint tizenöt éve foglalkoznak vezeték nélküli szenzorhálózatok kommunikációjával, Dolgok Internete (IoT) technológiákkal és azok gyakorlati alkalmazásaival.

Az okostelepülések fontos komponensei közé tartoznak a mérésre, adatküldésre alkalmas szenzorok, a hálózati kommunikációs technológia és a begyűjtött adathalmazok elemzése is. Az érzékelők bárhol jó szolgálatot tehetnek – akár a köztéri lámpaoszlopokban, a biztonsági kamerákban, az útburkolatban, de a közeli szántóföldeken is.

„Néhány éve jelent meg új opcióként, hogy a szenzorok energiatakarékossága akár már a nagy távolságra való adatküldésnél is megvalósítható. Ennek feltétele, hogy az érzékelő ritkán és nagyon kis mennyiségű, akár csak néhány bájtnyi adatot küldjön. Az ilyen alacsony energiaigényű, nagy hatótávolságú vezeték nélküli technológiák gyűjtőneve az LPWAN (Low-Power Wide-Area Network)" – vázolta a technológia hátteret Vida Rolland, a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékének docense.

Az LPWAN előnye, hogy a terepviszonyoktól függően akár 10-15 kilométeres távra is képes biztosítani az eszközök kommunikációját. Emiatt kiválóan alkalmazható a nagyobb kiterjedésű, mobillefedettség vagy vezetékes energiaellátás nélküli területeken elhelyezett szenzorok esetében. Egy ilyen megoldás a speciális modulációt használó, szabadalmaztatott LoRa (Long Range) rádiós technológia is, melyhez 2015-ben dolgoztak ki egy – a csatorna-hozzáférést vezérlő, szabványosított – nyílt forráskódú protokollt.

Milyen feladatokra ajánlott a LoRa?

Az IoT-fejlesztések tervezésénél természetesen fontos a Long Range hálózat előnyeit és egyúttal korlátozó tényezőit is végigvenni, hogy mikor a legjobb választás ez a vezeték nélküli kommunikációs megoldás.

„Parkolásfigyelésre például ajánlott a LoRa-technológia. Ekkor szenzorokat építünk be az aszfaltba, amelyek érzékelik, hogy van-e felettük autó. Ebből adódóan nagyon egyszerű maga az adatküldés is, hiszen vagy foglalt az adott parkolóhely, vagy szabad. A szenzor lehet például ultrahangos, optikai vagy magnetométeres érzékelő, és csak akkor küld adatokat, ha változás áll be a parkolóhely státuszában. Ez pedig viszonylag ritkán történik meg, ha azt nézzük, hogy egy átlagos parkolóhelyen naponta körülbelül 20-30 mérhető esemény történik” – fejtette ki a szakember.

További részleteket a 24.hu oldalon olvashat.