Az ezredforduló jelentős mérföldkövet jelentett a kínai-afrikai kapcsolatokban. A hidegháborút követően, a két világhatalom vetélkedésének a megszűnésével az afrikai kontinens világpolitikai jelentősége csökkent, amellyel kiérdemelte az „elhagyott kontinens” jelzőt. Ezzel párhuzamosan Kína szemében az afrikai kontinens az 1990-es évektől egyre inkább felértékelődött. A kínai gazdaság dinamikus növekedése ugyanis kimerítette a belső erőforrásokat és egyre több nyersanyagot kellett importálnia, amit Afrika részben képes volt biztosítani. A nyugati érdeklődés csökkenése miatt Kína sokszor versenytárs nélkül tudott megjelenni a régióban, amely hosszú távú terveiben nem csupán a nyersanyagimport miatt kapott fontos szerepet, hanem potenciális árupiacként, majd befektetési terepként is egyre jelentősebbé vált.

A kapcsolatok gazdasági aspektusán túl, az egyre erősödő ázsiai nagyhatalom számára, a regionális hatalmi űr kiváló lehetőséget teremtett arra, hogy viszonylag szabadon, a nemzetközi szabályoktól függetlenül érvényesítse saját elképzeléseit. Kína így más régiókhoz képest, viszonylag korán szabályalkotó szereplőként jelent meg Afrikában és új bilaterális és multilaterális (pl. Kína–Afrika Együttműködési Fórum) együttműködések létrehívója lett. A rádióbeszélgetés Kína afrikai kapcsolatát, Kína új szabályalkotó szerepének a szemszögéből vizsgálja meg és kitér annak lehetséges nemzetközi következményeire. Itt hallgathatja meg a teljes beszélgetést.