Mi a különbség a füst és a pára között? Hogy lesz a dohányból pára? Mi a különbség ezek összetételében? Kutatók adtak tudományos magyarázatot ezekre a kérdésekre, beszámolva a saját és a tőlük független kutatóintézetek vizsgálati eredményeiről, valamint megválaszolva az érdeklődők kérdéseit is az ősszel tartott Open Science konferencián.
A dohányzással összefüggő egészségügyi ártalmakat ma már senki sem vitatja, ahogyan azt sem, hogy mindez komoly népegészségügyi problémákat okoz. Jelenleg világszerte több mint 1,3 milliárd ember dohányzik, és ez a szám az előrejelzések szerint a közeljövőben sem változik számottevően. Magyarországon ma több mint kétmillió ember gyújt rá rendszeresen.
Mi a baj a cigarettával?
Azt tehát már mindenki tudja, hogy a dohányzás káros az egészségre, de hogy mitől is káros, azt már kevesen. A tudományos kutatások szerint a dohányzással összefüggő betegségek kialakulásért elsősorban a dohány égésekor a füstben keletkezett káros vagy potenciálisan káros anyagok (HPHC) a felelősek. Az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala megállapította, hogy ilyen vegyi anyagból 93 (például arzén, formaldehid, cianid, ólom, nikotin és szén-monoxid) kimutatható a cigarettafüstben és összefüggésbe hozható különböző betegségek kialakulásával. Ezek pedig nem csak a dohányzók egészségére, hanem a környezetükben lévő nemdohányzókéra is egyaránt károsak.
De mi az a füst?
A Philip Morris International (PMI) által szervezett tudományos online eseményen a pára természetét és annak az emberi szervezetre gyakorolt hatását járták körül a vállalat kutatás-fejlesztési központjának szakértői. Legfontosabb kérdésként először is azt kellett tisztázni, mi a füst és mi tulajdonképpen a pára, illetve ez a kettő miben különbözik egymástól.
Dr. Markus Nordlund, a PMI tudományos és orvosi kapcsolatokért felelős vezetője segített a definiálásban. Míg a pára csak folyadékcseppecskékből és gáz halmazállapotú anyagokból (a levegő összetevőiből) áll, addig a füstben mindezeken túl az égés során keletkező szénalapú szilárd részecskék (pl. korom) és egyéb vegyi anyagok is megtalálhatók. Tulajdonképpen a füst is egy aeroszol, csakúgy, mint a pára, azonban nem minden aeroszol füst. A pára ugyanis jóval kevésbé komplex, kevesebb kémiai anyagot tartalmaz, és szilárd részecskék egyáltalán nem találhatók benne.
Nem ég, csak hevül
A tudomány és technológia fejlődésének köszönhetően a kutatók az elmúlt években a hagyományos dohánytermékek helyett már olyan termékek fejlesztésén dolgoznak, amelyek használata során füst helyett pára képződik. A cél az, hogy csökkentsék a szervezet kitettségét azoknak a káros vagy potenciálisan káros anyagoknak, amelyek a füstben megtalálhatók. Ahhoz, hogy az égés, és az égés során keletkező füst elkerülhető legyen, olyan technológiák fejlesztésén dolgoznak, amelyek révén a dohány csak hevül, de nem ég el. A cigaretta égésekor keletkező 800 Celsius fokos hőmérséklethez képest ugyanis ezek az alternatív technológiák csak hevítik a dohányt és/vagy a nikotint, így nem jön létre égés, és így füst, valamint kátrány sem képződik.
És hogy miért van jelentősége annak, hogy nem alakul ki égés? Dr. Tom McGrath, a PMI tudományos munkatársa egy látványos grafikonon illusztrálta a káros vagy potenciálisan káros anyagok mennyiségének alakulását az aeroszolban a hőmérséklet függvényében:
Ezek mennyisége épp a kritikus, 400 Celsius fokos hőmérséklet fölött nő meg drasztikusan az aeroszolban – vagyis onnantól kezdve a füstben.
A párában kevesebb a káros- és potenciálisan káros anyag?
Mark Bentley, a PMI projektmenedzsere többek között arról is beszélt, hogy mit lehet tudni a párában kimutatható anyagokról. A vállalat egyik hevítéses dohánytermékét vetették alá nem-célzott kémiai elemzésnek, vagyis nem pusztán az FDA által korábban károsnak, vagy potenciálisan károsnak minősített anyagokat (HPHC) keresték a párában, hanem válogatás nélkül, gyakorlatilag az összes kémiai összetevőre kiterjesztették a kutatást. Méghozzá olyan részletességgel, hogy a pára teljes tömegének közel 100 százalékát lefedték az elemzés során. A pára jelentős részét kitevő vízen, nikotinon és glicerinen kívül összesen 532 összetevőt azonosítottak. Utóbbiak túlnyomó része megtalálható a cigaretta füstjében is. Kutatók szerint tehát a pára toxikológiai szempontból, a cigarettafüsthöz képest releváns új anyagokat nem tartalmaz, ellenben a vizsgálat azt is megállapította, hogy az ismert HPHC-k viszont szignifikánsan alacsonyabb koncentrációban vannak jelen a párában, mint a füstben, sőt, a csökkenés meghaladta a 90 százalékot.
Dohánypára vs. beltéri levegő
Egy vizsgálat során – laboratóriumi körülmények között – hasonlították össze a beltéri levegő összetételét a dohányhevítéses technológia, a cigaretta, a füstölő és a teamécses használatát követően. A cigaretta, a teamécses, illetve a füstölő után jelentősen megnövekedett a levegő szénmonoxid tartalma, de a dohányfüst miatt egyéb szubmikron (kolloid méretű, fénymikroszkóppal már nem látható) méretű szemcsék, valamint a nikotin is megjelent a levegőben. Ezzel szemben a dohányhevítéses technológia használata során égéstermékeknek szinte nyomát sem találták a levegőben. Nikotin és acetaldehid kimutatható volt a levegőből értékelhető mennyiségben, ám ezek mennyisége is a jelenleg elfogadott, beltéri levegőminőségi irányelvek szerinti küszöbérték alatt maradt – magyarázta dr. Catherine Goujon, a kémiai kutatások vezetője.
Egy további érdekes eredménye a vizsgálatnak az volt, hogy a hevítéses dohánytermékek használata nyomán keletkező pára jóval hamarabb „ürül ki” a levegőből, mint a dohányfüst. Ennek dr. Goujon szerint alapvetően az az oka, hogy a folyadékcseppecskék gyorsan elpárolognak, ezzel szemben a füst szilárd részecskéi jóval tovább a levegőben maradnak.
A füstmentes technológiák jelentősen csökkenthetik az ártalmakat
Amellett tehát, hogy a konferencián felszólalók egyetértettek a cigarettázás káros voltában és a dohányzás okozta ártalmak csökkentésének szükségességében, a szakértők között abban is teljes volt az összhang, hogy a füstmentes alternatívák ténylegesen és bizonyítható módon kevesebb káros anyagot kibocsátó, így potenciálisan kevésbé káros alternatívát jelenthetnek a felnőtt dohányosok számára a cigarettához képest. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a technológiák biztonságosak vagy kockázatmentesek lennének. Egyrészt ezek is tartalmaznak nikotint, ami függőséget okoz, és többek között megemeli a vérnyomást is, másrészt ezeknek a technológiáknak a hosszú távú hatását sem ismerjük még pontosan. Fontos tudni azt is, hogy ezek nem leszoktató eszközök, tehát kizárólag azoknak jelenthetnek alternatívát, akik valamiért nem mondanak le a dohány- és nikotin tartalmú termékek fogyasztásáról.
Nem lehet magukra hagyni a dohányosokat
A dohányzás visszaszorítását célzó erőfeszítések, ha sikeresek, valóban hozzájárulhatnak a közegészség védelméhez és annak előmozdításához. A legjobb, amit a dohányzók a saját maguk, valamint környezetük érdekében tehetnek az az, hogy teljesen felhagynak káros szokásuk valamennyi formájával. Az előrejelzések szerint azonban feltehetően még egy jó ideig lesznek olyan emberek, akik nem szoknak le a dohányzásról – annak ellenére sem, hogy tisztában vannak a dohányzás súlyos következményeivel. Így számos szakértő egyetért abban is, hogy a kizárólagosan a korlátozásra építő politika sajnos nem célravezető, mint ahogy megtiltani sem lehet felnőtt emberek számára a dohányzást, éppen ezért előnyös lehet egy, az ártalomcsökkentést a központba helyező megközelítés alkalmazása. Ahogy ez a megközelítés egyébként az élet sok más területén ma már magától értetődik. Az első lépés mindig a megelőzésé – aki nem dohányzik, ne szokjon rá. A dohányzók esetében az ártalomcsökkentés keretében a legfontosabb a leszokás fontosságának hangsúlyozása, hiszen a leszokással csökkenthetők a legeredményesebben a dohányzáshoz kapcsolódó egészségügyi ártalmak. Azon felnőtt dohányosoknak, akik valamilyen okból nem mondanak le dohányzásról azoknak érdemes lehet megbízható és hiteles forrásból tájékozódni az égés és füst nélkül működő, cigarettánál potenciálisan kevésbé káros alternatívákról.
