A Mol a vártnál jobb számokat közölt a második negyedévre vonatkozóan. A társaság tisztított EBITDA eredménye 825 millió dollár lett, szemben a 792 millió dolláros elemzői konszenzussal. A legjobban a finomítói üzletág (Downstream) teljesített az emelkedő olaj-és gázáraknak köszönhetően. A szegmens 408 millió dollárt is meghaladó EBITDA szintje bőven felülmúlja a 330 millió dolláros várakozást.
Ettől függetlenül a gyorsjelentést követő háttérbeszélgetés során inkább a jövőbeli várakozásokra, és a Lukoil ukrán szankciós listára helyezésére voltak kíváncsiak az elemzők. A Mol ezzel kapcsolatban „meglehetősen korrekt és őszinte volt, informatív tájékoztatást adott az előttük tornyosuló kihívásokról" – mondta Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzőjével.
Könnyen ki lehetett kerülni az ukrán politikai szankciót
A hazai olajcéggel kapcsolatban az elmúlt időszakban a legnagyobb hírverést egyértelműen a Lukoil orosz energiaszolgáltató ukrán szankciós listára helyezése kapta. Főleg a magyar (és a szlovák) kormány reagált hevesen az ukrán lépésre, amely szerint az orosz cég nem szállíthat nyersolajat a Barátság kőolajvezetéken keresztül. A Mol viszont könnyen kezelni tudta a helyzetet, és pótolta a havi 900 ezer tonnás mennyiséget – fejtette ki az Erste olaj- és gázipari elemzője.
„Ennek egyik módja az volt, hogy a Mol más orosz olajcégekkel kötött szerződést, nyersolajszállítmányokra vonatkozóan. A másik, hogy a Mol egyéb kereskedő cégeken keresztül is importált nyersanyagot, amit azok akár a Lukoiltól is vásárolhattak. Ezekre a szállítmányokra ugyanis így már nem vonatkoztak az ukrán szankciók" – tette hozzá.
A Mol egyébként tisztában van az orosz olajszállítmányokkal kapcsolatos bizonytalanságokkal. „A társaság a hosszú távú diverzifikációs stratégiájának keretében úgy készül, hogy 2027-től már orosz nyersolaj nélkül is működhessen" – magyarázta Pletser Tamás. Ezért a vállalat 500 millió dollárt fordít a következő években a pozsonyi és a dunai finomítóinak a fejlesztésére, hogy azok teljes mértékben képesek legyenek a tenger felől érkező szállítmányok feldolgozására. Ezek a beruházások 2026-ban fejeződhetnek be, így 2027-től papíron megvalósulhat az orosz nyersolajjal való szakítás.
Az orosz olaj nem, a különadók viszont fejtörést okozhatnak
Igen ám, de nemrég Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter azt nyilatkozta az Európai Bizottság Lukoil ügyre vonatkozó állásfoglalása kapcsán, hogy Horvátország nem megbízható partner az olajszállításokban. Pletser Tamás ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy a régióban több más nagy olajcég is az adriai szállításokra alapozza stratégiáját, és eddig semmilyen jelentős ellátásbiztonsági kockázatról nem számoltak be. „A szerb NIS 30 éve ezzel a modell működik, az OMV pedig még régebb óta a tengeri olajszállítmányokat dolgozza fel."
Pletser Tamás szerint sokkal nagyobb fejtörést okozhat a Mol számára a hazai különadó-rendszer. A magyar kormány ugyanis nemhogy csökkenteni fogja ezeket a tételeket a következő években, hanem akár növelheti is az extra terheket. Ez pedig azért probléma, mert a régióban Magyarországon kívül szinte az összes ország visszaállt már az energiakrízis előtti elvonási szintekre. A mostani helyzet így könnyen versenyhátrányba sodorhatja a Molt – zárta gondolatait az Erste elemzője.
Az összeállítás első felében az elektromos autópiac került terítékre. Miró Józsefet, az Erste vezető elemzőjét Imre Lőrinc kérdezte. Szóba került az is, hogy mennyivel csökkent az elektromos autók iránti igény az elmúlt bő egy évben. Mekkora problémát jelent Magyarország számára, hogy egyre nagyobb beruházásokkal köteleződünk el az elektromos akkumulátor piac mellett? Miért tartanak az európai és amerikai gyártók az ázsiai térnyeréstől?
