A hidegháború végén az egypólusú világrendben az USA globális befolyása elérte csúcspontját. Mindazok a nemzetközi szervezetek (ENSZ, IMF, Világbank), amelyek 1945 után az USA érdekeit szolgálva jöttek létre, továbbra is betöltötték funkciójukat, az amerikai hatalomnak nem akadt riválisa. A 21. század elején azonban már a globális Dél felemelkedésének lehettünk tanúi, melynek legszembetűnőbb példája Kína esete, melynek révén az ázsiai ország a világpolitikában is egyre nagyobb szerephez jut. India szintén helyet követel magának a globális döntéshozatalban, miközben a megerősödött Oroszország nyíltan igyekszik az Egyesült Államok hatalmát korlátozni, ismét meghatározó geostratégiai játékosként fellépni.

A mai világrend sokak szerint multipoláris, míg mások inkább fragmentáltnak látják, hiszen bár az Egyesült Államok befolyása folyamatosan csökken, Kínát leszámítva nem nagyon akad igazi kihívója az amerikai vezetésnek. Hosszú távon a Nyugat dominanciája viszont már kérdéses, hiszen a gazdasági potenciál egyre inkább Délre tolódik, más kérdés, hogy a politikai hatalom is lépést tart-e vele.

A világ vezetői régen felismerték, hogy a múlt század multinacionális intézményei megreformálásra szorulnak. A nyugati országok túlsúlya már nem fenntartható, viszont pozícióik védelmében mindent megtesznek, a többiek részéről pedig hiányzik a megfelelő érdekérvényesítő képesség. A jövő nagy kérdései közé tartozik többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló állandó tagok létszámának bővítése, India mellett egyes afrikai, vagy dél-amerikai országok lehetséges tagsága, valamint ezen országoknak a nagyobb nemzetközi szerepvállalásból fakadó geopolitikai következményeinek kezelése, egyben az új típusú multinacionális együttműködés kereteinek megalkotása. Itt hallgathatja meg a teljes interjút.