A kutatók 2014-ben alkották meg a 3D-nyomtatóval készült bionikus kezet, ám annak érzékelő és számítógépes tartozékai túl nagyok voltak ahhoz, hogy ki lehessen vinni őket a laboratóriumból. Azóta sikerült a teljes szerkezetet egy hátizsákban elhelyezni, így hordozhatóvá vált.
A nemzetközi kutatócsoportban mérnökök, idegtudósok, sebészek, elektronikai és robotikai szakemberek dolgoztak Olaszországból, Svájcból és Németországból.
A művégtag érzékelői felismerik, hogy egy tárgy puha vagy kemény. Ezeket az észleléseket a hátizsákban lévő számítógéphez küldik, amely a jeleket az agy számára felfogható információvá alakítja át. Az információt ezek után a felkarba ültetett elektródák juttatják el a „viselő" agyába. A bionikus kéz kipróbálásakor Almerina szemét eltakarták, hogy ne lásson, de úgy is képes volt megmondani, hogy puha vagy kemény tárgyat fog.
„Az érzés olyan spontán, mintha az igazi kezem volna, végre képes voltam olyasmiket is csinálni, amiket korábban nehéz volt, mint az öltözködés vagy a cipő felhúzása, csupa hétköznapi, de fontos dolog, amitől az ember ismét épnek érzi magát" – részletezte az eszköz első tesztalanya, aki öt éve egy autóbalesetben vesztette el karját.
A projektben részt vevő Silvestro Micera professzor megjegyezte, hogy a kutatások egyre közelebb visznek az olyan, sci-fikben látott dolgokhoz, mint Luke Skywalker bionikus keze a Star Warsból: egy mindenre alkalmas, teljesen természetes, érzékelőkkel ellátott protézis, amely olyan, mint az emberi kéz.
Almerina fél évig tesztelhette a bionikus végtagot, de vissza kellett adnia, mivel ez még csak a prototípus. A tudósok most azon dolgoznak, hogy miniatürizálják a protézishez kapcsolódó szenzortechnológiát, és úgy kerüljön majd forgalomba az érzékelni képes bionikus kéz.
