A 67,54 százalékos részvételi arány mellett a szavazatok 76,69 százalékát a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin szerezte meg, őt követte Pavel Grudinyin, az orosz Kommunista Párt jelöltje (11,77 százalék) és Vlagyimir Zsirinovszkij, liberális-demokrata párt vezetője (5,65 százalék). Habár a 2018-as elnökválasztás fő intrikája nem nyertes elnökjelölt személye volt, mégis sok érdekességet tartogatott az elemzők számára.

A 2018-es elnökválasztáshoz több érdekesség is kapcsolódik: 70 fő jelentette be indulását az elnöki verseny idején, végül nyolc elnökjelölt vett részt a választásokban – ilyen magas számú jelöltállítás a 2000-es elnökválasztás óta nem történt. Szimbolikus – és egyáltalán nem véletlen - maga a dátum is: pontosan négy évvel ezelőtt, 2014. március 18-án lett része Krím az Orosz Föderációnak. Ez pedig tisztán Vlagyimir Putyinhoz kapcsolódik, és a lakosság 86 százaléka támogatja Krím elcsatolását a közvéleménykutatások szerint. Krím ellen ennek megfelelően egyik elnökjelölt sem mert teljes mértékben kampányolni – Oroszországban jelenleg ez politikai öngyilkossággal érne fel.

Az elnökjelöltek rendkívül széles spektrumban képviseltették magukat – az államosítást hirdető kommunistáktól, a liberális jelölteket át egészen a monarchia visszaállításával és újabb területek visszaszerzésével kampányoló ultrajobboldali jelöltig. Ennek megfelelően a programjaik is gyökeresen különböztek. Mégis, nem ez döntött a szavazásnál: Putyin nem rendelkezett részletes programmal, inkább csak jövőről szóló szlogenekkel. A többség vele volt, és borítékolhatóan a Kommunista Párt jelöltje végzett a második helyen – ahogy az eddigi hat elnökválasztás mindegyikében. A Kommunista Párt Oroszországban még mindig nagyon széles szavazótáborral rendelkezik.

Az elnöki kampány aktív része volt a külpolitika: Szíria és Krím Vlagyimir Putyin legnagyobb eredményeiként voltak bemutatva. Március elején az orosz parlament számára tartott beszédében Putyin új orosz fegyverzetet mutatott be (víz alatti drónokat, rakétavédelmi rendszerek elleni védelemmel rendelkező interkontinentális rakétákat és stb.), ami részben a Nyugatnak szánt üzenet volt, de nagyobbrészt inkább a saját szavazóinak szólt, a külpolitikai tematika erősítéseként. Néhány héttel a választások előtt robbant be a Nagy-Britanniában megmérgezett volt orosz hírszerző, Szergej Szkripal ügye. Theresa May a Kremlt vádolta meg, és a két ország egymás elleni diplomáciai lépéseket indított el. Akármi is az igazság az ügyben, Putyin népszerűségének nem ártott, sőt, épp ellenkezőleg. Végül pedig a választások napján jelentette be Ukrajna, hogy teljesen blokkolja a hozzáférést az Ukrajna területén lévő orosz nagykövetségen és konzulátusokon, hogy megakadályozza az Ukrajnában élő orosz állampolgárok részvételét a szavazáson. Ukrajnában az orosz etnikum a lakosság 17,2 százalékát teszi ki a 2001-es népszámlálás szerint (Krímmel együtt), így a lépés sok potenciális szavazót érintett.

A cél: 70-70

Végül fontos megemlíteni azt is, hogy a Kreml nyíltan deklarált célja a 70-70-es eredmény biztosítása volt – Putyin legalább 70 százalékos győzelme minimum 70 százalékos részvételi arány mellett. A részvételi arány biztosítása vált igazából az egész kampány központi kérdéséve, amit úgy igyekezték elősegíteni, hogy a szavazás napján különféle programokat szervezték a szavazóhelyiségekhez, vagy munkahelyi versenyeket szerveztek „szelfizz a választás napján” címmel… A részvételi arány a megfelelő legitimáció miatt vált rendkívül fontossá: a 2016-os parlamenti választások idején annak ellenére, hogy a kormánypárt, az Egységes Oroszország a szavazatok 54 százalékát kapta, csupán 48 százaléka a lakosságnak ment el szavazni (Putyinra 2018-ban többen szavaztak, mint 2016-ban összesen mentek el szavazni). Így hiába volt az 54 százalékos győzelem, a teljes lakosság körében csupán 26 százalék támogatta a kormánypártot. Ezt akarta elkerülni a hatalom, hogy azt mutassák, az orosz elnököt a lakosság legszélesebb rétegei támogatják.

Oroszországban következő parlamenti választásokra 2021-ben kerül sor, elnököt pedig 6 év múlva, 2024-ben választanak majd. Így a következő 6 év fő intrikája minden bizonnyal az lesz, hogy ki tud-e szállni Putyin a hatalomból, és amennyiben igen, ki lehet az utódja.

Itt hallgathatja meg a beszélgetést!