A prototípus segítheti például az agyvérzésen átesett és mozgásukban korlátozott pácienseket abban, hogy hétköznapjaikban továbbra is mobilak maradjanak. A mesterséges külső váz (exoskeleton) az emberi testet magába foglaló teherhordó-helyváltoztató szerkezet.
A XoSoft nevű eszközt Eveline Graf és Konrad Stadler vezetésével fejlesztették ki. A „nadrág" legfontosabb alkotórészei a gumikötelek és tengelykapcsolók.
Járáskor viselőjének testi ereje és mozgása megfeszíti a gumiköteleket, melyek így energiát raktároznak. A tengelykapcsolók arról gondoskodnak, hogy ezt az energiát a megfelelő pillanatban leadják a XoSoft viselőjének, ezáltal segítsék a mozgást.
A megfelelő pillanatot egy kontroller határozza meg, amelyet a prototípus esetében viselője egy hátizsákban a hátán hord. Szenzorokon keresztül kapja az információkat a mozgásról, algoritmusok segítségével értelmezi a járás módját és irányítja a kuplungokat. Ezeket páciensenként egyénileg helyezik el és irányítják.
Az exoskeleton például érti, ha a páciens izombénulás miatt húzza az egyik lábát, és azt a megfelelő pillanatban megemeli. A prototípus ugyanakkor egyelőre még nem piacképes.
