Hogy emlékszik édesapjára az 1966-ban Roland Garros-döntős Gulyás Istvánra fia, ifj. Gulyás István? Ezt az egyszerű kérdést teszi fel a Trend FM Rövidítés című, tenisszel foglalkozó magazinjában Mezei Dániel vendégének. A válaszból kiderül, hogy annak ellenére, hogy számtalan jegyzet és természetesen emlék maradt a magyar tenisz egyik meghatározó alakjáról fiánál, sokan nem kérdezték erről őt az elmúlt évtizedekben.

 

„Érdekes kérdés, hogy miért nem kérdeztek, mert valóban nem kérdeztek róla.“ Így összegzett ifj. Gulyás István a felvetésre, igaz a magyarázatot is megadta rá. „Valószínűleg azért, mert a magyar tenisz társadalom elismeri, amit apám elért. Pályafutása befejeztével a sportágban maradt, 10 évig volt a szövetség elnöke.“

 

A beszélgetésből kiderül, hogy a profi időszak elején is eredményes Gulyás István végtelenül precíz ember volt. Rengeteg jegyzetet készített: meccsekről, versenyekről, ellenfelekről és az edzésekről. Talán így könnyebben megérthető, hogy a sikeres 50-es és 60-as évek után még két évtizedig, miért voltak jelentős magyar tenisz-sikerek.

Az emlékezetes 1966-os döntőben az ellenfél sérülése miatt vasárnap helyett beleegyezett a hétfői játékba, a kiállni képtelen ellenfél távolléte miatt elvileg tornagyőztes Gulyás István. A sportszerű tett után végül elvesztett finálé kapcsán kiderül: a nemzetközi Fair Play-mozgalom szempontjából is példaértékű volt a magyar sportoló pályafutása.