Ebből a szempontból hat meglepetésként a Volkswagen környezetvédelmi szentségtörésnek tűnő gyakorlata: míg a tömeggyártók közül a legtöbb takarékos hibrid és tisztán elektromos modellváltozattal rendelkezik, a német márka nem kevés bátorságról téve tanúságot, még mindig odafigyel az autófelhasználók másik markáns, igényes csoportjára is, kialakítva a paletta sportváltozatát.

Az úgynevezett R modelleket, a VW termékcsalád legsportosabb autóit a Volkswagen R Performance fejlesztette ki. Ezek a dinamikusan vezethető sportos, prémium minőségű csúcsmodellek paradigmaváltást jelentenek az autózásban, bizonyítva, hogy környezetvédelem ide vagy oda, az autózás a XXI. században sem egyenlő az unalmassággal és a lassúsággal.

Mit tud a VW Tiguan R 2.0 TSI DSG 4Motion?

A Porsche Pest jóvoltából egy 320 lovas VW Tiguan R modell kormánya mögött ülve rövid menetpróbán vehettük szemügyre, mit hoz ki a népautó-gyártók királya egy amúgy átlagos, bár volumenmodellnek számító középkategóriás SUV-ból. Első blikkre nagy különbség nem mutatkozik a kocsi küllemében, bár itt-ott szembeötlő formai beavatkozások nyomait viseli magán az első és hátsó lökhárító.

A robusztusabb, sportosságot hangsúlyozó szélesítések, rejtett légbeömlők, az óriási méretű, 21 collos kerekeket ölelő, izmossá tett kerékjárati ívek, az ügyes krómcsíkozás, a félelmetesen okos IQ.LightLED-Mátrix intelligens fényszórók, a dupla kettes valódi kipufogók és az egyedi formájú LED-es nappali fény azért messziről jelzi az előttünk haladónak: jobb lesz, ha félreállsz az útból.

Prémium minőség

Az általánosan magas minőségérzet persze már a 4,5 méter hosszú autót körbejárva, némileg hunyorogva meg-megcsillan, a kormány mögé ülve azonban óhatatlanul az arcunkba tolakszik a prémiumhatás. Odabenn steril polgári elegancia és letisztult formavilág fogadja az embert, az utastéri süketszoba-csend részben a dupla üvegezésnek köszönhetően fájóan termoszhatású: bezárva, sőt, becuppantva az ajtót, egyetlen mozdulattal kirekeszthetjük a zavaróan vibráló-zúgó külvilágot. Mint egy széfé, olyan nehéz a vastag ajtó, amelyet masszív, zörgés és nyikorgásmentes kárpit díszít kellemes tapintású műanyagokkal, alcantara kárpittal minden négyzetcentiméterén.

A mérnökök láthattak már autót, mielőtt a rajzasztal elé ültek, hiszen észszerűen nagyon kézre esik és jó fogású a kartámaszos könyöklő az ajtóburkolaton. Persze a csönd viszonylagos: az autó hifirendszere csodákra képes, ha ügyesen beállítjuk a gyönyörűen szóló Harman Cardon hangrendszert. A műszerfal bevonata mintha gumírozott lenne, persze nem az, szép fényű, jó tapintású és elegáns műanyagból készült. A műszerfal sem hétköznapi: majd kétarasznyi széles, remek fényű TFT digitális kijelző az egész, amelyre többféle gombbal sokféle információ hívható le. Tetszetős megoldás a középkonzolon elhelyezett érintésérzékeny rádiós egység vezérlőpanelja, amely nem túl nagy méretű és ügyesen belesimul síkban a műszerfalba. A váltófüles, érintésérzékeny kapcsolós, kellemes tapintású kormány szokatlanul vastag, de nagyon stabil fogású, közvetlen áttételű.

A VW villanyos modellsorozatának kezdeti gyermekbetegségeinek mára lőttek, a digitalizáció végre jól működik, amely szerencsére ebbe a sportos benzines Tiguanba is begyűrűzött. Kézzel és gesztusokkal, sőt hanggal fontos dolgokat lehet szoftveresen irányítani, mi több, nagyon érzékeny, gyors és logikus a központi kijelző rendszer működése. Alatta külön blokkban kapott helyet a 3 zónás klímaegység, szintén remekül használható rezgős érintésérzékeny csúszkákkal.

Érdekes, korábban sok kritikát kapott ez a megoldás a magyar szakújságírók némelyikétől, pedig pofonegyszerű a működtetése, elég egyszer rájönni a nyitjára és a világ legügyesebb vezérlőfelületévé válik. 2 USB-C csatlakozó szolgál telefontöltéshez és adatcseréhez, bár van lehetőség távtöltésre is a középkonzol telefontartójában. A jelzés értékűvé zsugorodott váltóbot előtt külön dedikált gombbal lehet deaktiválni (!) a start/stop rendszert (tehát nem kell belemászni szoftveresen a rendszerbe), a parkolást segítő kormányzás is itt kapcsolható az elektronikus gurulásvédő rögzítőfék kapcsolója mellett.

Nem bálterem, de kényelmes

Az átlagautós persze konzervatív, a legszívesebben nem tapogat, hanem tekerget, már ha van mit, és ezt tudják jól a volksburgiak. Talán emiatt állítható egy jól használható tekerő gombbal a különböző útminőséghez a futómű viselkedése, míg a motor beállítási módjait már a kormányon és egy kéken világító stilizált R-betűvel jelzett érintőgombbal tudjuk logikusan manipulálni, választva a Comfort, a Sport, a Race és az Individual módok közül.

Az eleganciáról és a prémiumhatásról már szóltunk, de még egy fontos adalék: a szürke és a sötétszürke árnyalatai uralják a kocsibelsőt, melyhez kevésbé illő (sőt testidegen) kékes skótszoknya kockás műszálas ülésbetét került a fotelszerű, formázott, alcantara borítású, kézzel varrott sportülések közepére. A kocsi egyik parádés sportos szolgáltatása a németesen keménytömésű, mérsékelten kagylósított, ezért klausztrofóbiát nem okozóan szűk első ülései.

A tetőboltozat ugyancsak kellemes tapintású, prémiumérzésű, sötétszürke anyaggal van bélelve a panoráma napfénytető körül, az utastérben pedig tetszés szerint akár 30 féle színű LED hangulatfény-orgiát tudunk varázsolni egyetlen mozdulattal. A Tiguan R minden porcikájában tetten érhető ugyanaz a precizitás és minőségre törekvés, mint egy Audiban, ha letakarnánk a kormány közepén terpeszkedő VW emblémát, bizony senki nem mondaná meg, hogy ez egy sima „népautó".

A vezetői pozíció optimális, a 2,7 méteres tengelytáv miatt bőkezű a beltér. Az első, motorosan állítható üléseken különösen gáláns a fej-, a váll- és a lábtér, sőt a hátsó, 1,83 centi széles traktus utasai is dúskálhatnak a jóban: úriasan tágas a lábtér, pedig kissé eltúlzott méretű, fotelszerű ülések jutottak a két hátsó utas számára. A csomagtér alapból 615 literes, lehajtott hátsó ülésekkel teljes méretében 1655 literes, ami nem kevés és nagyon fontos, hogy nem kell behajolni a csomagok beemeléséhez, mert profin szintbe van hozva az alja a lökhárítóval.

Farkas és ördög báránybőrben

Mindeddig semmi sem utalt arra ebben a kocsiban, hogy nem egy szokványos polgári prémium járművel van dolgunk, mert nyoma sincs a sporthatásnak. Pedig a Tiguan R 2.0 TSI DSG 4Motion tényleg csodákra képes. A valódi énjét a motorháztető fedi el a kíváncsi tekintetek elől, ott dorombol alapesetben, és ott dübörög, szörcsög és hörög forszírozott helyzetben. A 2 literes benzines turbó 235 kW-os teljesítményű, vagyis 320 lovas, a roppant teljesítményt egy 7 fokozatú, olajban futó DSG-váltó vezeti megosztva a tengelyek között az óriási kerekeken át a talajra.

A jármű várható menetteljesítményei alapján elvileg igazi sportkocsi, noha alaphelyzetben, Comfort beállítással inkább átlagos, polgári, vagy tán még annál is gyengébb vele a menés érzése. Nem jelent örömautózást, ha sima hétköznapi módon hajtjuk, a szoftveres teljesítmény-lebutítás miatt gázadásra első bálozóként vonakodik, zavaróan kivár, mielőtt nekilódul a nagy test. Utána már kezes bárány, remekül irányítható, de továbbra sem lesz sokkal érzékenyebb a gázreakció.

Sport fokozatban azonban vége a szürkeségnek, lehull az álarc és a báránybőr, teljes az átváltozás. Mintha kicserélnénk a motort és ennek messzire hangzóan, sőt az utastérbe nyomulva is hangot ad. Hörgő, öblösen gurgulázóvá válik a Performance kipufogó hangja, a motor feléled, és a Tiguan sportos, kirobbanó gyorsításokkal, gyors, igen közvetlen kormányreakcióval, de a vezető ellenőrzése alatt tartva, zokszó nélkül nekilódul. Ez utóbbi megjegyzés különösen fontos, mert a Tiguan R sportkocsiként is polgári viselkedésű, mint egy visszafogott tüsszentés az úri teaszalonban, annyira kezesen irányítható minden rezdülése. Kirobbanó, élvezetes – de túlontúl kiszámítható és veszélytelen a gyorsítás, a kanyarodás. Jelentős, de a végletekig kontrollált a kanyarsebesség, kaparás és kitörési kísérletek sorozata helyett sínautós, megingásmentes suhanás a jellemző.

Persze ezzel még nincs vége az átváltozásnak, mert ha eddig farkast kiáltottunk a sportosságra, Race üzemmódban a kocsi viselkedése egyenesen ördögi. Ebben a vezetési módban mintha egy másik autóban ülnénk, a műszaki tudathasadásnak ez már fájdalmasabb dimenziója. A kocsi süvöltő baritonja sokkal durvább, öblösebb és tolakodóan morgó lesz, visszaváltáskor, erős kigyorsításkor óriási robajjal pufogva, durrogva oktávokat ugrik a hangja, mint az igazi sportautóknak. És ez nem szoftveres hang. De erősen forszírozott tempónál nemcsak csattog és vinnyog a kipufogórendszer (naná, ezért kérnek érte majd másfél milliót), egy óvatlanul erős taposásra zavarba ejtően és igen durván képes visszaváltani az elektronika, veszélyesen megtréfálva a kormány mögött ülőt.

Verseny üzemben közel sem kezes bárány a Tiguan R, a polgári szalonmiliőt is felváltja valamifajta jó értelemben vett kocsmahangulat, ahol kapkodni kell a fejeket az alacsonyan szálló poharak elől. A nyersen, váratlanul, zabolázatlanul jelentkező hajtási erők nagy figyelmet, óvatosságot, vezetési tapasztalatot és gyors reakciókat igényelnek, az autó kézben tartása már nem magától értetődő még a stabil négykerékhajtás és a remek független felfüggesztés mellett sem. No persze ennek a zabolázatlan teljesítménynek megvan az ára, az autó komputere által mért fogyasztás ugyanis brutális. Városban simán eszik 20 litert Race üzemben, a Sport állásban mindez néhány literrel kevesebb, miközben szürke egérként a Comfort baktatás szinte mérhetetlen szúnyogétvággyal jár.

Sómentes élvezet

Az első benyomásaink talán sarkosak, kissé felületesek, de emlékezetesek a sport Tiguanról. Mert egy ilyen autót szokni kell, hogy szerelembe essen az ember, itt nem játszik az első látásra elv. Az is örök igazság, hogy a jót könnyű megszokni és mi tagadás, a Tiguan R az átlagos SUV-okkal szemben tényleg prémium minőségű. Talán egy egészen másik autó is. Azt is szokni kell, hogy se nem polgári, se nem sportutó kormányát tekergetjük, hiszen ez 2 in 1, tényleg kettős személyiség szíve dobog a karosszéria alatt. Nyoma sincs a nyersességnek, a ravasz, faragatlan zabolázatlanságnak, van viszont úrias kényelem és izmos motorral felszerelt csúcsminőség.

Jól kifőzték ezt a Volkswagennél, úgy adnak sportkocsit sok pénzért, hogy közben adnak is meg nem is, sportos is meg nem is. Az eredmény, a késztermék, akárcsak egy ínycsiklandó ételköltemény: nemcsak finom, a testnek-léleknek tetszetős, minőségi, de édes is és csípős is, ha úgy akarjuk. Egyetlen szépséghibája azonban a sportosság német receptjének, hogy bizony sótlan.

A sportos és hibrid modellek további érdekességeiről hallgassa meg a Mozgásban című műsorunkat! Papp Zoltánnal, a Volkswagen magyarországi márkaigazgatójával Varjú Frigyes beszélgetett.