Általános eljárás a munkaadók között, hogy a jelenléti íveket szigorúan 8-tól 4-ig vezetik, miközben  a munkavállalók úgy jönnek, ahogy arra éppen szükség van. Néha túlóráznak, néha nem kell menniük dolgozni, és egy „másodlagos könyvelésben” tartják nyilván a különbözeteket. Ez az eljárás egészen addig működőképes, amíg a munkavállalók nem érzik magukat megkárosítva, vagy amíg nem jelenik meg a munkaügyi felügyelő, és tetemes bírsággal nem honorálja azt a „kettős könyvelést”. A munkaadók többsége nem is tudja, hogy létezik olyan legális módszer is, amellyel mindezt törvényesen meg tudja oldani. Ezt a megoldást úgy hívják: munkaidőkeret.

A munkaidőt általános szabályok szerint heti 5 napra hétfőtől péntekig, egyenletesen kell beosztani. Az egyenletes azt jelenti, hogy a munkaidő hosszának állandónak kell lennie, azaz nem lehet a munkaidőt úgy beosztani, hogy egyik nap 4, a másik nap 12 óra hosszúságú legyen. Amennyiben tehát a munkaadó az általános szabályokat alkalmazza, és ezt sem a munkaszerződésben ezt nem szabályozza, sem pedig a későbbiek során erre vonatkozó szabályos nyilatkozatot nem tesz, akkor a munkaidőt így kell beosztani. Természetesen ez a módszer nem minden esetben elégíti ki a munkaadók igényeit. Számtalan esetben előfordul, hogy adott napon néhány munkavállalóra nincs szükség, míg egy másikon túlórára van szükség.
eujobs uj
Hogyan lehet eltérni az általános szabályoktól, és rugalmasan beosztani a munkavállalók munkaidejét? A munkáltatók működése során gyakran előforduló igény, hogy a munkavállalók munkaidejének rugalmas beosztására van szükség. Ennek többféle módja van, azonban minden esetben különböző szabályoknak kell megfelelni. A munkaidő rugalmas beosztásának lehetőségét például a munkaidőkeret vagy a kötetlen munkaidő bevezetése teszi lehetővé.

Munkaidőkeret bevezetése esetén a munkaidő egyenlőtlenül is beosztható. Például lehetővé válik, hogy a munkavállalók egyik napon csak 4, a másik napon pedig 12 órát dolgozzanak. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállalók munkaszerződésben megállapított munkaidejének egy adott időszak (a munkaidőkeret hossza) átlagában kell kijönne. Tehát ha 1 hetes munkaidőkeretről beszélünk, akkor a 40 órás munkaidő teljesíthető úgy is, hogy egyik nap 4, a másik nap 12, a harmadik napon 6, a negyediken 8 és az ötödiken pedig 10 órás munkavégzést rendel el a munkaadó, vagy akár 3 napon keresztül 12 órát, a negyediken 4 órát, az ötödikre pedig nem oszt be munkaidőt.

A munkaidőkeret szabályai alapján tehát a munkaidő meglehetősen rugalmasan alakítható, csupán azokra a szabályokra kell figyelemmel lenni, hogy a teljes munkaidős munkavállalók munkaideje nem lehet rövidebb 4 óránál. A munkavállalók nem dolgozhatnak többet, mint napi 12 óra, valamint tekintettel kell lenni a napi és heti pihenőidő szabályaira is. A munkaidőkeret bevezetésével nem csak a munkaidő, hanem a heti pihenőidők beosztása is rugalmassá válik. Elegendő 6 naponta 1 pihenőnapot kiadni, melyből havonta 1 esik vasárnapra, a fennmaradó második pihenőnapok pedig a munkaidőkeret végéig, akár összevontan is kiadhatók.

A munkaidőkeret általában 4 hónap hosszúságú, de például a megszakítás nélküli, a több műszakos, a készenléti vagy az idény jellegű tevékenységek esetében akár 6 hónapos is lehet. Ez esetben a munkaadónak nincsen más dolga, mint írásban közzétenni a munkavállalók számára, hogy milyen dátummal, és milyen hosszú munkaidőkeret indul, tehát a munkaidőkeret a munkaadó egyoldalú nyilatkozatával, külön erre vonatkozó megegyezés vagy szerződésmódosítás nélkül bevezethető. A munkaidőkeret lényege tehát az, hogy a munkavállalók a munkaszerződésükben foglalt munkaidőt (általában napi 8 órát) a munkaidőkeret átlagában teljesítik. Munkaidőkeret közben sem túlóráról, sem állásidőről nem beszélhetünk addig, amíg az adott munkavállaló nem teljesítette az elméletileg lehetséges összes munkaórát, vagy amíg a munkaidőkeret végén nem maradnak le nem dolgozott órái.

Szintén gyakori módszer, hogy a munkáltatók a munkavállaló munkaidejét „kötetlenként” definiálják. Azonban kötetlen munkaidőről csupán akkor beszélhetünk, ha a munkakör sajátos jellege ezt indokolja, és a munkáltató felhatalmazza a munkavállalót, hogy a munkavégzést önállóan szervezze meg. Ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejének legalább felét önmaga szervezi meg és osztja be. Értelemszerűen ez a lehetőség csak olyan munkakörökben jöhet szóba, amelyekben a munkavállaló önállóan végzi munkáját: ilyen például az értékesítő, az újságíró vagy a programozók és a szellemi szabad foglalkozásúak.

Munkaidőkeret alkalmazása esetén különösen figyelemmel kell lennünk arra, hogy alkalmazása nem csupán lehetőség a rugalmas munkavégzésre, hanem potenciális veszélyforrás is. A nem megfelelő módon alkalmazott munkaidőkeret a munkaadó számára potenciális veszélyforrás: a munka- és pihenőidők betartása, és azok nyilvántartása komoly adminisztrációs terhet ró a vállalkozásra. Itt nagyon könnyű hibát véteni, és ezt a munkaügyi felügyelők komolyan büntetik is. Azonban a veszély lényegesen kisebb, mint a munkaidőről vezetett „kettős könyvelés” esetében, és a szabályok viszonylag gyorsan elsajátíthatók, és könnyen alkalmazhatók.

EU-Csoport