A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat rámutat: a transzferár-ellenőrzések során vizsgált vállalkozások együttműködési kötelezettsége sem feltétlenül terjed ki a nyilatkozattételre.

A NAV gyakran alkalmazott eszköze egy-egy tényállás tisztázására az, hogy nyilatkozattételre kéri a vizsgálatban érintett adóalanyt: így transzferár-ellenőrzések során is rutinszerűen szólítja fel az adóhatóság a hazai kapcsolt vállalkozásokat nyilatkozattételre.A kért nyilatkozatok célja és mélysége azonban jelentősen eltérhet egymástól: a könnyen megválaszolható, adminisztratív jellegű kérdésektől, például, hogy megvan-e a cégnél az összes transzferár-nyilvántartás és átadták-e azokat, egészen a részletekbe menő kérdésfeltevésig. Ez utóbbira példa, ha a NAV meg akar ismerni olyan szerződéseket, amelyek nem érintik közvetlenül a vizsgált adóalanyt vagy egy-egy témához kapcsolódóan komplikált számításokat kér be – foglalja össze a MAZARS legfrissebb jelentése.


“Nem minden esetben célszerű nyilatkozni az adóhatóság által feltett kérdésekben, ám azt mindig szem előtt kell tartani, hogy az adóalanyt együttműködési kötelezettség terheli az adóellenőrzési eljárásban” - mondta el Nagy Gabriella, a MAZARS Nemzetközi Transzferár Központjának vezetője.

A nyilatkozat lehet véleménynyilvánító vagy tényfeltáró, szabályait a Közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény, a Ket. szabályozza (2004. évi CXL. törvény 51. §). A törvény lehetőséget ad arra is, hogy az adózó megtagadja a nyilatkozattételt, ezért nem lehet eljárási bírságot kiszabni vele szemben. Bírságra számíthat viszont, ha valótlan kijelentést tett a nyilatkozatában.

A Ket.-en kívül az Adózás rendjéről szóló 2003-as törvény (Art.) is tartalmaz előírásokat a nyilatkozattételről. Az Art. alapján az adóellenőr az ellenőrzés során az adózótól felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet, az adózó pedig köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni.

„A két törvényi előírást azonban nem szabad összekeverni – hívja fel a figyelmet Nagy Gabriella. Az Art. szerinti adatszolgáltatási kötelezettség az ellenőrzés alá vont adózón kívül mindenki mást nyilatkozattételre kötelez. Azaz más adóalany vizsgálatával összefüggésben bármely adózó nyilatkozattételre kötelezhető, viszont az ellenőrzés alá vont adózó saját ügyében ezt megtagadhatja.”

A transzferár-ellenőrzések során érdemes alaposan átgondolni a nyilatkozat tartalmát. A nyilatkozat legyen egyértelmű, világos, tartalmazza az ügyre vonatkozó összes lényeges körülményt. Ugyanakkor ne tartalmazzon felesleges vagy redundáns információt, mert az alkalmas lehet a valóságtól eltérő következtetések levonására. Ne feledjük el, hogy az eljárás során tett nyilatkozatokért felelősség terheli az adózót, a félrevezető nyilatkozatot az adóhatóság az együttműködési kötelezettség megsértéseként értékelheti, és akár 500 ezer forintig terjedő bírságot is kiszabhat.

A tényfeltáró nyilatkozat elmaradása esetén az ellenőrzés alá vont adózót azért nem lehet eljárási bírsággal sújtani, mert törvény teszi lehetővé a nyilatkozat megtagadását. Véleményt tartalmazó nyilatkozatot sem kötelező tenni, ilyenkor az eset egyetlen következménye az, hogy a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg döntését.

Nagy Gabriella hozzáfűzte: „A kapcsolt vállalkozások adóellenőrzése során tipikus példa a nyilatkozattétel kényszerű megtagadására, amikor a revizorok a felsőbb tulajdonosi struktúra, az alkalmazott transzferárpolitika, illetve a kapcsolt vállalkozások által kötött szerződések (amelynek nem érintettje a magyar adózó) részleteivel kapcsolatban kérnek nyilatkozatot, vagy magát a szerződést. Egy kisebb leányvállalat azonban sokszor nincs tisztában a magasabb szintű döntések részleteivel, így az adózó ezekről nyilatkozni sem tud.”

Az anyavállalat külföldi tulajdonosai gyakran hivatkoznak üzleti titokra is. Saját leányvállalatuk előtt sem tárják fel például költségalapú árazás esetén a költségalap részletes összetevőit, vagy az anyavállalat független partnerrel kötött keretszerződésének részleteit. Ha ezeket az információkat a tulajdonos sem az ellenőrzés alá vont adózónak, sem az adóhatóságnak nem hajlandó átadni, az adózó emiatt természetesen nem tehető felelőssé. Ha az adóhatóság ragaszkodik ahhoz, hogy megismerje a bizalmas adatokat, nemzetközi megkeresés keretében kell kérnie a külföldi adóhatóságtól, amely a szükséges információk megadására kötelezheti a kapcsolt vállalatot.

Az adóalanynak arra kell törekednie, hogy együttműködjön az adóhatósággal, ezzel a magatartással sok kellemetlenségtől megkímélheti magát és az eljárást is befolyásolni tudja, legalább annyiban, hogy hamarabb sor kerül az ellenőrzés lezárására. Vannak azonban esetek, amikor mérlegelni kell: a nyilatkozattétel megtagadása néha kényszerűség, más esetekben pedig célszerűbb lehet – de azt is végig kell gondolni, mindez milyen következményekkel jár majd a cégre és az adóalanyra nézve.