Az év elején a nagy amerikai elemzőházak közül a JP Morgan tűnt a legoptimistábbnak az olajpiaci rallit illetően. Januárban ugyanis az intézet az addigi 58 dollárról 70 dollárra emelte a 2018-ra vonatkozó Brent olajár prognózisát, elsősorban a gazdasági növekedésre és így a növekvő keresletre hivatkozva. A Bank of America vagy a Goldman Sachs 64 illetve 62 dolláros árfolyamot valószínűsített. Nos, végül ez utóbbi két nagybank állt közelebb a valósághoz, viszont arra talán egyik elemzőház sem számított, hogy milyen hullámvasútra ül fel a kőolaj árfolyama 2018-ban.
Az év elején a Brent 71 dollár fölött tetőzött (hároméves csúcs), majd korrekció következett. Az olajpiac szempontjából a legdöntőbb momentumot az Egyesült Államok kilépése jelentette az iráni atomalkuból. Az USA szankciói november 4-től léptek életbe Iránnal szemben. Ennek része volt a kereskedelmi bojkott is, a tengerentúli szuperhatalom nem vásárolt iráni kőolajat és a szövetségeseinek is megtiltotta a kereskedést a közel-keleti országgal. Az elemzőházak többsége 1-2 millió hordós napi kínálatkiesésre számított. Júniusban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete még mérsékelt kitermelés növelésben állapodott meg, de már ekkor megjelentek olyan prognózisok, amelyek szerint a globális kereslet a korábban vártnál lassabb ütemben bővülhet.
A kitermelés növelésről ezt követően már nem is esett szó, inkább a kieső iráni olajkínálat, és az azzal kapcsolatos várakozások mozgatták a piacot. Ellensúlyozó tényezőként a lassuló keresletbővülés hatott. Egyre inkább a 100 dolláros olajárról szóló spekulációk kaptak szárnyra. Hamar kiderült azonban, hogy Donald Trump az amerikai félidős választások előtt megvezette a piacot, a szankciókkal fenyegetőzve túlkínálatot generált, hogy politikai haszonszerzésből lenyomja az üzemanyagárakat. Kiderült, hogy az iráni olajkínálat koránt sem tűnik el a piacról, az USA szövetségesei ugyanis fél éves moratóriumot kaptak a szankciók alól.
Az olajár beszakadt, Oroszország és legfőképp Szaúd-Arábia pedig pánikolni kezdett: a szaúdiak jövő évi költségvetési egyensúlya múlt azon, hogy 80 dollár környékén tud-e stabilizálódni a kőolajár. Az OPEC országok Bécsben az év végén a várakozásoknak megfelelően szűkítették is a kínálatot, viszont az olajárak messze nem pattantak fel a megfelelő mértékben. Az Egyesült Államok jött ki győztesen az olajpiaci adok-kapokból: a 60 dollár körüli, illetve az alatti árszint számukra megfelelő, óriási növekedési potenciállal bírnak palaolaj termelésben, és már olyan elemzések is kikerültek, amelyek szerint hamarosan átvehetik Oroszországtól a világ első számú kőolajexportőre címet. Az olajár viszont, hiába döntött az év során három, majd négyéves csúcsot is, hosszú időre beragadhat a 60 dolláros szint alá, vagy annak környékére.
