Az 1992. évi XLIV. törvény (MRP törvény) 2015. november 28. napján hatályba lépett módosításával új típusú munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) indítására van lehetőség, amellyel eddig számos hazai, mérvadó gazdasági szereplő élt.
De mire is jó az MRP?
Az MRP alapgondolata az alapító céggel jogviszonyban álló munkavállalók, illetve vezető tisztségviselők (a továbbiakban résztvevők) tulajdonosi szemléletű érdekeltté tétele. Ez az érdekeltség alkalmas arra, hogy pozitív hatást fejtsen ki, nem csak az alapító jogi személy működésében, hanem a magyar gazdaság élénkítése tekintetében is.
Az új típusú MRP-ben ennek érdekében értékpapírok vagy ahhoz kapcsolódó értékkel bíró jogok kezelése történik úgy, hogy egy meghatározott későbbi feltétel vagy feltételek teljesülése esetén az MRP-ben résztvevők ingyenesen vagy kedvezményesen részesedjenek az értékpapírokból vagy az azokhoz kapcsolódó jogokból vagy ezek hozamaiból. Ezekhez ráadásul mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalon jelentős adókedvezmények társulnak. Fontos kiemelni, hogy az MRP-vel kapcsolatos adókedvezmények nem alanyi jogon járnak a résztvevőknek, hanem az MRP sikere, azaz az MRP javadalmazási politikában meghatározott célkitűzés megvalósulása szükséges hozzá.
A gyakorlatban az új típusú MRP egyik legnépszerűbb alkalmazása az adott cég vagy cégcsoport teljesítményjavadalmazási (bónusz) rendszerének „MRP-sítése”, ugyanis az általában használt elszámolási rendszerek, juttatási szabályzatok szinte teljes egészében átültethetőek, és – az alapító jogi személy döntésétől függően – az ezáltal elérhető adóelőnyök cég vagy cégcsoporti szintű megtakarítást, vagy a résztvevők fizetésének emelését is szolgálhatják. A bónuszrendszer új típusú MRP keretében történő működtetésében rejlő potenciált mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a bónusz juttatása tekintetében szinte legszigorúbb korlátozások, megkötések alá eső bankszektor számos hazai meghatározó szereplője MRP-ben működteti a teljesítményjavadalmazási rendszerét.
Milyen értékpapírok kezelhetőek MRP keretében?
Bár MRP keretében a Polgári Törvénykönyv szerinti értékpapír definíció alá eső valamennyi értékpapír kezelhető, de a tulajdonosi szemlélet akkor tud kialakulni, ha tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírról beszélünk.
Tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír lehet például a részvény, a részvényekre jellemző jogosultságokat is felmutató kötvény, részvényre vonatkozó vételi jog.
Ezen értékpapírok vagy jogok azért képesek tulajdonosi szemlélet kialakítására, mert az MRP-ben résztvevők által megszerezhető vagyoni érték ezen értékpapírok aktuális piaci értékétől, következésképpen a jogi személy teljesítményétől, annak értékétől függnek. Pontosan ez az, ami motiválja a résztvevőt a cég minél jobb teljesítményének elérésében, és ami nagyon fontos: ha ügyesen van kitalálva az MRP, akkor az a cégnek nem csak a rövidtávú elképzeléseit képes szolgálni. Megfelelő tartási időszak, vagy részletfizetési konstrukció mellett a résztvevők érdekeltsége – az általuk futott árfolyamkockázat miatt – folyamatosan fenntartható, és bár kutatások mutatják, hogy a pénz csak egy bizonyos fokig képes az emberek motiválására, ebben az esetben kialakítható és folyamatosan fenntartható az a tudat, hogy az elérhető haszon függ az egyéni, felelős teljesítménytől.
Zárt körben működő részvénytársaságok esetén kardinális jelentőségű kérdés szokott lenni, hogy a tulajdonosi jogokat megtestesítő részvények MRP-sítése okán a tulajdonosi viszonyok módosulhatnak, azonban nincs ok az aggodalomra: a Ptk. lehetőséget biztosít olyan, akár értékpapírosítható jog létrehozására, amely bár nem részvény, értéke követi a részvények értékét, így azonos hatás érhető el velük, mintha az MRP részvényeket kezelne.
Természetesen a tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírok mellett a hitelviszont megtestesítő értékpapírok köre is számításba jöhet. Ilyen lehet például a cég által kibocsátott kötvény MRP-keretében történő kezelése. Az ilyen típusú értékpapírokat gyakran alkalmazzák a tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírok mellett, főleg abban az esetben, ha a résztvevők az MRP-ben nem közvetlenül a tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapírra, hanem az értékpapírok árfolyamnyereségére jogosultak. Ilyen esetben a kötvény hozama egy fix hozamot tud garantálni munkavállalónak, amely természetesen szintén csak akkor jár, ha az MRP javadalmazási politikában meghatározott kifizetési feltétel (pl. egy gazdasági mutató meghatározott célértéke) megvalósul. Ez a modell gyakran kerül alkalmazásra a pénzügyi szektor azon szereplői között, akik bónuszrendszerüket kívánják MRP-n keresztül működtetni. Például a bankoknál – a Hpt. szigorú megkötései miatt – a kifizethető bónusz felét készpénzben, felét pedig részvényhez vagy részvényárfolyamhoz kötött egyéb instrumentum formájában kell teljesíteni. MRP-ben a bónusz készpénz lábára a kötvény, a részvény lábra pedig tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír alkalmazása kínálhat kielégítő megoldást
Mit kap a résztvevő munkavállaló, vezető tisztségviselő az MRP-ből?
Bár az új típusú MRP értékpapírok kezelésén alapszik, azonban ez az MRP sikere esetén nem feltétlenül jelenti azt, hogy a résztvevő megkapja a cég részvényeit, ugyanis erről az MRP-t alapító cég jogosult dönteni. Az MRP-t alapító cég döntése alapján a résztvevő megkaphatja az értékpapírok pénzben kifejezhető ellenértékét is, ezzel biztosítva azt, hogy a cég tulajdonosi köre ne változzon, híguljon. Lejárattal rendelkező értékpapírok esetén a lejáratból eredő kifizetéssel is teljesíthető a résztvevő igénye.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
- MRP
