 |
| Gurabi Attila |
Mikor arról kérdeznek, mi a foglalkozásom, nehéz egy meghatározott foglalkozást mondani. Mint például tanácsadó. Vagy coach. Vagy tréner. Vagy facilitátor. Inkább arról beszélek, mit csinálok. A fő tevékenységem, hogy támogassam a szervezeteket, illetve a benne élő és dolgozó embereket abban, hogy munkájuk az általuk meghatározott irányba, kevés veszteséggel minőséget eredményezzen, amit a környezetük elismer. Nem véletlenül mondok szervezeteket, mert nem hiszek az egyszemélyes, mindent tudó és megoldó magányos „hősökben”. Mindig kiderül, hogy van egy csapat, amely esetleg háttrébe szorul a siker elismerésénél, részese, sőt létrehozója az eredménynek.
Nem véletlenül beszélek a szervezetben élő és dolgozó emberekről, mert már a kettő összeolvad. Erre nem lehet általános érvényű dolgot mondani, ezt az egyensúlyt mindenkinek magának kell megtalálnia. Abban biztos vagyok, hogy kihat egymásra a két terület.
Az irány is nagyon fontos, de az iránymutatásnak sem szabad kívülről jönnie. A szervezet akkor tud a veszteségeitől megszabadulni, ha pontosan tudja és minden tagja akarja, hogy a célt elérje. Ez fogja támogatni a minőséget, amelyre joggal lehet büszke mindenki.
Egyszer Peter Druckert megkérdezték, melyik könyvét tartja a legjobbnak. Mosolyogva azt válaszolta, hogy a „A következőt.” Ezt nem viccnek szánta, mert komolyan hitt abban, hogy a tökéletességre törekedni kell, ha mégoly elérhetetlen is.
Ezt a szemléletet szeretném én is átadni, így inkább azt mondom, hogy a szervezetek szemléletét formálom a tökéletesség elérésére.
