Oroszországot még mindig a bizonytalanság jellemzi a legjobban, ami továbbra is a szankciókból fakad. Ennek ellenére az elmondható, hogy a 2014-es válság óta megfigyelhető egy bizonyos fokú konszolidáció. Az akkori lassulás mozgatórugója a jelentős mértékű olajár esés, illetve a már említett szankciók voltak. Az azóta végbement konszolidáció az orosz monetáris reformoknak volt köszönhető. Ilyen volt például a bevezetett inflációkövető rendszer. A fiskális politika oldaláról pedig sikerült az olajárral szembeni kitettségüket redukálni. Ezt azzal oldották meg, hogy meghatározták, hogy ha a kőolaj világpiaci ára 40 dollár fölé megy, akkor a 40 dollár fölötti rész egy költségvetési alapba megy. Az így félretett pénzből Oroszország képes feltölteni az állami költségvetését, hogyha arra van szükség. Ehhez hozzátartozik, hogy az így nyert bevételt rubelről dollárra váltja a helyi jegybank. Ezzel gyakorlatilag kiküszöbölik az olajár és a rubel együtt mozgásából származó korrelációt. Ezeknek a reformoknak köszönhetően Oroszország kilábalt a 2014-es válságból, viszont az nagyon fontos, hogy a szankciók hatásai még mindig érződnek és szítják a bizonytalanságot. Mivel a piac különösen rosszul viseli az ilyen légkört, az oroszoknak óvatosnak és kockázatkerülőnek kell lenniük.

 

 

Azonban ez az óvatosság hátráltatja az orosz gazdaságot, ami csak igen lassú ütemben tud növekedni. Ennek ellenére kisebb meglepetést hozott a tavalyi év, 2,3 százalékos bővülést ért el Oroszország. Az előző évek teljesítménye ennél kisebb volt. Azt még nem lehet látni, hogy egy felfelé ívelő időszak jön Oroszország számára, vagy csak egyedi tételek húzták 2018-at. Annyi biztos, hogy az idei évet is az fogja alakítani, hogy lesznek-e újabb szankciók, illetve hogy az OPEC döntés után, hogy fog alakulni a kőolaj világpiaci ára.

Meddig mehetnek el a szankciók?

Időről-időre felvetődik annak a lehetősége, hogy Oroszországot a SWIFT rendszerből való kizárással büntetnék. Egy ilyen szankciónak súlyos következményei lehetnének, az oroszok számára gyakorlatilag bezáródna a nemzetközi piac. Kosztelnik Roxána szerint nincs reális esély egy ilyen lépésre, hiszen egy Oroszország méretű partner kiesése a SWIFT rendszerből az amerikai és európai bankokat is rosszul érintené. Ez inkább csak ijesztgetés, aminek hatására változik a tőke áramlása.

A szankciókon túl

Az OTP treasury üzletkötője fontosnak tartja, hogy Oroszország esetében nem lehet csak az aktuális szankciókról beszélni, hiszen a gondok ennél több rétegűek. Az ország régóta küzd demográfiai problémákkal, ráadásul az infrastruktúrája is nagyon gyenge. Ezeknek a veszélyforrásoknak a kezelésére hoztak létre egy beruházási alapot, amiben a GDP 3 százaléka áramlik. Ezzel azt akarják elérni az orosz döntéshozók, hogy az ország nemzetközi kitettségét minél inkább csökkentsék. A belső megerősítéssel az esetleges újabb szankciók hatásait tovább lehetne csökkenteni.

Az interjú második felében szó esett az európai gazdaság helyzetéről és az Európai Unió lassulásáról. Kosztelnik Roxánával, az OTP treasury üzletkötőjével Nagy Károly beszélgetett. A teljes interjút itt hallgathatják meg: