Merevlemezek esélyei tűz- vagy vízkár után

Noha az SSD-k térhódítása robbanásszerű, kijelenthetjük, hogy a legelterjedtebb adathordozó még ma is a merevlemez. 1976 óta több mint 9,6 milliárd darabot adtak el belőle világszerte, és ennek jelentős része ma is üzemben van. Szinte minden háztartásban, vállalkozásban biztosan találunk egyet vagy többet. Egy olyan elektromechanikus berendezésről beszélünk, melyet eredetileg helyhez kötött működésre terveztek, ipari méretekben. Később, ahogy az adattárolás igénye megjelent az egyetemeken, kutatólaborokon kívül, elkezdődött az építőelemek miniatürizációja. Az 1956-ban készített egy tonnás, több mint egy köbméter térfogatú eszközből 30 év alatt egy kezünkben tartható, az eredeti RAMAC kapacitásának többszörösével rendelkező adattároló keletkezett. A fejlődés folyamatos volt, annak lendülete csak 2015 után lassult, ahogy minden építőelem, és működési elv megközelítette a fizika határait.

Ahhoz, hogy miért is érzékeny adattároló egy merevlemez, meg kell értenünk az adatok rögzítéséért és kiolvasásáért felelős folyamatot életben tartó legfontosabb mechanizmust, az író-olvasó fej repülését. A mai HDD-k esetében ez a repülési magasság 1-3 nanométer közötti. Hogy mennyire valószínűtlenül kicsi is ez a távolság, képzeljük el a világ legnagyobb repülőjét, az Antonov AN-225-öt (84 méter hosszú, 88 méter fesztávú), 0,3 milliméter magasan repülni a föld felett, 120 km/h sebességgel. Beláthatjuk, hogy nagyon érzékeny lesz ez a repülés a környezet minden apró változására. Ahogy azt is, hogy akár egy kavics komoly sérülést tud okozni a repülésben. Különösen, ha esetünkben (a merevlemezt alapul véve), nem is a repülőt kell igazán óvnunk, hanem alatta a talajt, ami az adatokat tárolja. Elég, ha néhány kavics (bit) megsérül, máris veszthettünk rengeteg adatot.

Ahhoz, hogy ez az érzékeny repülés - mely szavatolja a nagy adatsűrűségű és gyors írás-olvasást -, működni tudjon, állandó, nagy tisztaságú térre van szükség, hiszen a pár nanométeres repülési magasság elképzelhetetlen abban a láthatatlan részecskékkel teli térben, amiben mi emberek élünk. Épp ezért a lezárt HDD belsejében úgynevezett tisztatéri körülmények uralkodnak, ahol elvileg nem létezik a repülési magasságnál nagyobb részecske. Elvileg. Mivel forgó és mozgó alkatrészek is vannak a meghajtóban, így részecskék mindig keletkeznek. Sok mérnöki trükk van beépítve, hogy ezek csapdába essenek, és ne okozhassanak nagyobb károkat. Ez a tisztatér, ami az adathordozó belsejében uralkodik, csak egy nagyon finom szűrőn keresztül van nyitva a világ felé, hogy a belső légnyomás sose térjen el jelentősen a környezetétől. Ez alól csak a héliummal töltött merevlemezek kivételek, ahol a belső tér hermetikusan zárt.

A KÜRT Adatmentés tapasztalatai szerint környezeti katasztrófák esetében leggyakrabban a tűz és a víz okozza a legnagyobb pusztítást adathordozóinkban, egy szakszerű tűzoltáskor akár mindkettő, ebben a sorrendben.

A tűz a merevlemezekre több módon is különösen veszélyes. Az egyik ok a magas hőmérséklet. A mágneslemez csak bizonyos hőmérsékleti tartományban képes megtartani a megfelelően irányba állított elemi kis mágnesek pozícióját, melyek valójában az adatot hordozó fizikai bitek. Ennek a hőmérséklet tartománynak a felső határa az úgynevezett Curie-hőmérséklet, amely felett a ferromágneses anyagok hevítés hatására paramágnesessé válnak, azaz elvesztik mágneses képességüket. Mivel az adatok így teljes mértékben fizikailag elvesznek, az adatmentés elvi lehetősége is nulla. A magas hőmérséklet nyilván az elektronikus alkatrészeknek sem kedvez, gyakori, hogy a vezérlő elektronika teljesen megsemmisül. Ilyenkor komoly nyomozati munka szükséges, hogy ki lehessen deríteni a meghajtó firmware verzióját, ami sok esetben elengedhetetlen a sikeres adatmentési folyamathoz. A tűzkár másik, igencsak pusztító hatása a merevlemezek éghető anyagból készült alkatrészein keresztül okoz nagy kárt. Gyakori eset, hogy a HDD belső tisztaterében lévő műanyag alkatrészek vagy eltávolíthatatlanul ráolvadnak a lemezfelületre, vagy egyes műanyagfajták térhálósodnak, eredeti térfogatuk többszörösére duzzadnak, így égnek rá a lemezfelületre, és még sok esetben deformálják is azt. Néhány esetben tapasztaltuk, ahogy a füstben lévő koromrészecskék szabályosan beleégtek a mágneslemez felületébe – így téve a nanovilágban is tükörsima felületet marsbéli sziklás hegységgé-, megsemmisítve az utolsó esélyt is, hogy az felett néhány nanométerre bármilyen író-olvasó fej repülhessen.

A vízkáros merevlemezek sem indulnak jobb esélyekkel egy adatmentési folyamat elején. Mivel a legtöbb esetben nem kristálytiszta hegyi patakok árasztják el az adathordozó környezetét, gyakori az erősen savas vagy lúgos kémhatás (sokszor szennyvíz árasztja el az adathordozókat), ami már rövid idő alatt is óriási mértékű korróziót okoz a vezérlő elektronika igen finom rajzolatában, sok esetben még a rajta lévő chipek kivezetéseit is teljesen elemészti. Itt igen sok múlik azon, hogy mennyi idő telik el a katasztrófa és az adatmentés között. Minél hamarabb a KÜRT Adatmentés laborjába kerül egy vízkáros merevlemez, annál kisebb kárt tud okozni a korrózió. Az is kiemelten fontos, hogy az adathordozó ne száradjon ki teljesen, még nyirkosan jusson a laborba. Így jobbak az esélyek a nemkívánatos sók eltávolítására, és sok esetben a rászáradt iszap is beton keménységűvé válik, ezzel is nehezítve a helyreállítást.

A legnagyobb pusztítást mégis az okozza ebben az esetben, ha a szennyezett víz bejut a HDD tisztaterébe. Nem ritka, hogy az áradó víz olyan nyomással rendelkezik, ami átszakítja a HDD tömítéseit, technológiai lyukak zárócímkéit, és bejutva egyszerre rombol a fizikai részecskék karcoló hatása és a koszos víz kémiája. E kettő elegye borzalmas kárt tud okozni az adathordozó rétegben csakúgy, mint a lemezmeghajtó motorban és a fejszerelvényben is. A sokszor kocsonyás trutymó kiválóan megtapad mindenen, és igen hatékonyan károsítja a felületeket. A lemezköteg tisztítása a legbonyolultabb eljárás az adatmentő szakmában, ilyenkor úgy kell megbontani a lemezköteget, hogy képesek legyünk három dimenzióban, egy mikron alatti pontossággal összeszerelni a tisztítás után, pozícióhelyesen egy új motorra. Képessé kell tenni a felületet arra, hogy egy új fej tudjon repülni felette pár nanométerre. Bármilyen hihetetlen, ez a művelet nagyon hatékony tud lenni, de hihetetlen precizitást és speciális szerszámozottságot igényel a helyes végrehajtás.

Az SSD-k vajon jobb túlélők?

Azt gondolhatnánk, hogy mivel a mozgó alkatrész nélküli, félvezető alapú adattárolókban nincs mozgó alkatrész, sokkal jobb eséllyel indulnak egy ilyen környezeti kár után. Sajnos itt is igaz ugyanaz, ami a merevlemezeknél, hogy a tűz a műanyag elemeket teszi tönkre, valamint a félvezetőket amortizálja a magas hő által, a víz pedig a korrózió miatt tud végzetes lenni a sokszor valószínűtlenül kisméretű vezetékekre, alkatrészekre. Az adatmentési folyamat itt is igen összetett, kezdve a szakszerű tisztítástól, a hibák felmérésétől egészen az adott típusnak megfelelő alkatrész donorok beszerzéséig, majd a megfelelő adatmentési folyamat megalkotásáig és annak hibátlan végrehajtásáig, mely nem csak az elektronikai ismereteket igényli, hanem sok esetben a kémia és a fizika is jó barátunk kell, hogy legyen.

Saját adataink ellenségei lehetünk

Gyakran találkozunk azzal, hogy bármi is történt az adathordozóval, akármennyire is szörnyen néz ki, csak akad egy vállalkozószellemű ismerőse az ügyfelünknek, aki megpróbálja bekapcsolni a végzetesen roncsolódott adathordozókat. Nos, az ilyen műveletek a legkártékonyabbak, sokszor nagyobb pusztítást végeznek, mint maga a környezeti katasztrófa, a tűz, vagy a víz. Ha azt akarjuk, hogy a legnagyobb esély maradjon az adatok helyreállítására, akkor igyekezzünk ilyen esetben a lehető leghamarabb eljuttatni az adathordozót a KÜRT Adatmentéshez - vízkár esetén jól záródó műanyag tasakban. Semmiképpen se próbálkozzunk házilag megoldani az esetet, a tapasztalat, hogy ezzel csak rontunk a helyzeten, és végleges lesz az adatvesztés.

Összefoglalva, kimondhatjuk, hogy adataink akkor lennének igazán biztonságban környezeti katasztrófa esetén is, ha a kémiai hatások ellen felvértezett sült bitek is tudnának úszni.