A klímaváltozás elleni küzdelem már évtizedek óta az ENSZ egyik legfontosabb globális célkitűzése, ez ma az emberiség egyik legátfogóbb kihívása. Mégis, hiába a különböző megállapodások és stratégiák, mindez ideig még nem sikerült hatékony eredményt elérni. Ez többek között abból is fakadhat, hogy a klímaváltozás pontos okait még mindig nem ismerjük kellőképpen, nem tisztázott, hogy az emberi tevékenység milyen súllyal hat az eseményekre, illetve, hogy egyes megoldási javaslatok (pl. széndioxid-kibocsátás csökkentése) milyen eredményt hozhatnak.

Gazdasági értelemben a klímaváltozás elleni harc egyrészt hátráltató tényező (többek között emiatt mondta vissza az Egyesült Államok a 2020-ban életbe lépő Párizsi Klímamegállapodásban való részvételét), másrészt viszont messzemenő, a fenntarthatóság biztosításán túlmutató gazdasági eredményei is lehetnek. Számos európai ország élenjáró a különböző zöld technológiák kifejlesztésében, ezek exportja más országokba kézzelfogható gazdasági növekedést hoz, nem utolsósorban pedig puha hatalmi tényezővé is válhat. Más országok, mint például Kína, azért fektetnek hatalmas erőforrásokat a megújuló energiahasznosításba és egyéb környezetbarát technológiákba, mert már olyan mértékben degradálódott a környezetük (elég csak a városi légszennyezettségi szintekre gondolni), hogy az már közvetlenül az emberek egészségét veszélyezteti.

A klímaváltozás társadalmi-gazdasági-politikai problémáinak megoldása ugyan még a jövő zenéje, azonban a kérdés napirenden tartása kiemelt fontosságú, hiszen hosszútávon bolygónk fennmaradása a tét.