Pénzért ad állampolgárságot Málta és Ciprus?

Sébastien Platonnal Imre Lőrinc beszélgetett.

Az interjú írásos formában itt olvasható:

- Nos, kezdjük ezzel a vitával az Európai Bizottság és Málta illetve Ciprus között. Arról van szó ugyebár, hogy az említett két ország állampolgárságot ad befektetésekért cserébe, a bizottság pedig elutasítja ezt a gyakorlatot. Mit gondol, kinek van igaza ebben a vitában: az Európai Bizottság kifogásai teljesen érthetők, vagy jogi értelemben Málta és Ciprus egy teljesen elfogadott és legális gyakorlatot hajt végre?

- Először is kezdeném azzal, hogy teljesen megértem az Európai Bizottság aggályait. Az uniós jogrendszer szerint, az az egyén, aki valamelyik tagállamban születik, automatikusan uniós állampolgárságot is kap, amivel több jogosultság is együtt jár. Ezek közül kiemelhető, hogy bármelyik másik tagországba átköltözhet, ahol joga van a tartózkodásra és joga van onnan továbbállni is. Szavazhat az európai parlamenti választásokon, illetve az aktuális tartózkodási helyén, bármelyik városban is legyen, voksolhat a helyi választásokon. Így megértem a bizottságot, amikor kifogásolja, hogy egy ország igazi kapcsolat, például nemzetiség hiányában ad állampolgárságot és azzal járó jogosultságokat egyes embereknek. Ugyanakkor jogi értelemben ennek a kérdésnek a megítélése a tagállam saját hatáskörébe tartozik. A törvény annyit mond ki, hogy a tagállami nemzetiséggel automatikusan együtt jár az uniós állampolgárság is, de minden tagország szuverén joga, hogy ezen felül kinek és milyen feltételekkel ad állampolgárságot.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az utóbbi években uniós szinten felülvizsgálták azt a gyakorlatot, amellyel az egyes tagállamok megvonták a lakosaiktól az állampolgárságot, mondván sokáig aránytalanul tették mindezt. Elindult egy gondolkodás abba az irányba, hogy arányosabbá tegyék ezt a folyamatot, az igazságosság elve alapján. Hozzátenném ugyanakkor, hogy még egyetlen esetben sem mondták ki, hogy egy tagállam aránytalanul vonta meg az állampolgárságot valakitől. Nagyon magasan van ugyanis a szabály alkalmazhatóságának a mércéje. Másrészt nem gondolom, hogy az állampolgárság megadása és elvétele ugyanolyan elbírálás alá kellene, hogy essen. Az állampolgárság elvétele egy nagyon komoly dolog, az adott polgár széles körű jogfosztásával jár együtt. Az állampolgárság megadása nem ennyire problematikus ügy a liberális demokráciákban.

Abszolút példa nélküli lenne, ha egy tagállamnak az európai uniós jog alapján kellene meghatároznia, hogy kinek ad állampolgárságot. Ez aránytalan módon tolná el a mérleg egyik serpenyőjét. Gondoljon csak bele: ennek olyan optikája lenne, mintha többé már nem a különböző tagállamok szövetségére és együttműködésére épülő föderális Európáról, hanem Európai Egyesült Államokról beszélnénk.

- A máltai és a ciprusi állampolgársági gyakorlat, amiről most beszélünk, szintén magában foglalja például a szavazati jogot is?

- Máltán és Cipruson bizonyosan szavazhatnak ezek az állampolgárok, de az állampolgárság megadásával együtt jár, hogy bizonyos választásokon más tagországokban is leadhatják a szavazatukat. Ahogy korábban említettem, az európai parlamenti választásokon, és az adott város helyi önkormányzati választásán. De ez ugyanígy van nem csak Málta és Ciprus, hanem Magyarország és Franciaország esetében is. Igen, bizonyos politikai jogokkal is együtt jár a máltai és ciprusi modell alapján szerzett állampolgárság.

- Maradva ennél a témánál: elegendő befektetni egy országba, azért hogy máris állampolgárságot kapjon valaki, a vele járó mindenféle jogosultsággal együtt?

- Ha jól emlékszem, legalábbis a máltai rendszer egy kicsit azért többet is elvár a jelentkezőktől annál, mint hogy valamilyen befektetést hajtsanak végre az országban. Tartózkodási időhöz is kötik, vagy, hogy ne terjesszen valótlan információkat az országgal kapcsolatban, ne jelentsen fenyegetést a nemzeti érdekekre. Szóval ez nem csak a pénzről szól, de kétségtelen, hogy valódi, vér szerinti vagy kulturális kötődést nem kér számon a jelentkezőtől. A legtöbb országban az állampolgárságért cserébe elvárnak ilyen kapcsolatot. Nyilván a legegyszerűbb példa, hogy valaki az adott területen születik, vagy az egyik vagy mindkét szülője abból az országból származik. Illetve elvárás szokott lenni az esetek többségében a tartózkodási idő hossza, a nyelv, vagy a kultúra ismerete.

- És nagy különbségek vannak az egyes tagállamok között, hogy milyen kritériumok teljesülése esetén adnak állampolgárságot?

- Igen ez tagállamonként változik azért, az egyes országoknak különböző hagyományaik vannak ebben a tekintetben. A nemzetiségi törvényt két latin kifejezés mentén szoktuk ketté bontani: az egyik a jus soli (jusz szoli), a másik pedig a jus sanguinis (jusz szánginisz). A jus soli esetében a szülőföld szerint kapod az állampolgárságot, vagyis abban az országban, ahol születtél. A jus sanguinis alatt pedig a vérség alapján szerzett állampolgárságot értjük, ami a szülők, nagyszülők révén szerezhető meg. A legtöbb ország mindkét alapelvet használja, de nagyon csekély a harmonizáció az egyes országok gyakorlata között. Hiszen, mint korábban említettem, minden tagállam szuverén joga eldönteni, hogy milyen kritériumokat kér számon. A különbségek az állampolgárság által mindenhol megkövetelt kapcsolat erősségében rejlenek, ide értve a tartózkodás hosszát, a nyelv, kultúra ismeretét. Ezek a sztenderdek eléggé változatosak.

- Ha az állampolgárság megítélése minden egyes tagállam szuverén joga, akkor miért emelte most fel a hangját az Európai Bizottság Málta és Ciprus ellen? Mi lehet a szándéka, főleg úgy, hogy azt gondolom, más tagállamokban is létezik nagyjából hasonló szisztéma.

- Ez egy nehéz kérdés. Véleményem szerint az Európai Bizottságra komoly nyomás helyeződött a tagállamok és az Európai Parlament részéről a máltai és ciprusi gyakorlattal kapcsolatban.

- Tartanak attól például, hogy egy lavina indul be, például tömegesen érkeznek kínai üzletemberek Európába?

- Valószínűleg igen. Tarthatnak attól, hogy ezek az állampolgárok akár morális értelemben, akár az élettörténetüket tekintve biztonsági kockázatot jelenthetnek az itt élőkre nézve. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ezek az aggályok teljesen megalapozottak lennének, hiszen, ahogy korábban is említettem, a máltai modell szerint a befektetésen túl még egyéb más kritériumoknak is meg kell felelniük a jelentkezőknek. Nem jelenthetnek például semmilyen értelemben sem nemzetbiztonsági kockázatot. Ha valaki hamis információkat terjeszt Máltáról, hiába a befektetés, nem kaphat állampolgárságot.

A félelem nyilvánvalóan abból táplálkozik, hogy nem kívánatos személyek kaphatnak állampolgárságot, akik utána szabadon mozoghatnak az egész Európai Unió területén. Emellett van egy morális kérdés is, ami a nemzetiségi elvekkel kapcsolatos. A legtöbb európai országban ugyanis a befektetésért cserébe nem állampolgárságot kapsz, hanem tartós letelepedési engedélyt. Jó néhány országban létezik ez a gyakorlat, hogy valamilyen pénzügyi hozzájárulásért cserébe kaphat a jelentkező harmadik országból, Oroszországból, vagy Kínából hosszútávra szóló tartózkodási engedélyt. Ez nem annyira erős jogállás, mint az állampolgárság, de együtt jár bizonyos jogokkal.

- Mint például?

- Először is jogodban áll utazni és gazdasági tevékenységet végezni az Európai Uniós tagállamaiban. Emellett lényegesen megnehezedik a kiutasításodra irányuló procedúra és még sorolhatnám. Amit szerintem sokan elfelejtenek, hogy a legtöbb országnak van olyan programja, amely tartózkodási engedélyt biztosít, és bár ez kevesebb joggal jár, mint az állampolgárság, ugyanolyan következményei lehetnek, mint ami a máltai vagy a ciprusi modellből fakadhat.

- Mit gondol, mi lehet ennek a vitának a megoldása? Máltának és Ciprusnak át kell neveznie, át kell alakítani a rendszerét, hogy az ne állampolgárságot, hanem tartós letelepedési engedélyt adjon?

- Úgy tudom, hogy Málta már dolgozik is a saját rendszerének a reformján. Ez pedig az Európai Bizottság és a tagállamok irányából érkező nyomásnak köszönhető. Egy bírósági eljárás előtti szakaszban vagyunk, ami a korábban már a kitelepítéseknél említett, igazságosság elvének kidolgozásához hasonlítható. A Bizottság mindenképp azzal lenne elégedett, ha Málta és Ciprus megreformálnák a programjukat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jelenlegi jogrendszerben semmi sem támasztja alá, hogy az Európai Bizottságnak lenne igaza ebben a kérdésben. Nincs arra precedens, hogy az unió az igazságosság elvére hivatkozva hatékonyan be tudjon avatkozni egy tagország állampolgársággal vagy kiutasítással kapcsolatos gyakorlatába. Ez inkább csak egy blöff az Európai Bizottság részéről, hogy mutassa, hogy neki fontos a tagállamok aggodalma és síkra száll az ő érdekükben.

- De sikeres blöff lesz, hogyha Málta mégis a program reformja mellett dönt.

- Igen, mindenképp, de a blöff sokszor valóban sikerre vezet. Számos ponton tudja alakítani, a bizottság számára is kedvezőbbé alakítani Málta a jelenleg fennálló rendszerét. Felül tudja vizsgálni például az állampolgárság megadásának a kritériumait, vagy ki tudja bővíteni a tartós letelepedési engedély feltételeit. Olyan lépéseket tud Málta megtenni, amivel eloszlathatja a tagállamok kétségeit. Igen, a blöff sikeres lehet. Viszont ha Málta felismerné ezt a blöfföt, és az Európai Unió Bíróságához fordulna, nem vagyok benne biztos, hogy a Bizottság nem veszítené el ezt az ügyet. Nem szeretek tippelgetni vagy előrejelezni, pláne nem akkor, hogyha jogi kérdésekről van szó, de azt gondolom, hogy jelenleg semmilyen keretrendszer nem támasztaná alá a bizottság igazát.

- Az Európai Unió meglehetősen sok kritikát kap a migrációs politikája miatt, miszerint az nem kellőképpen szigorú. Azt gondolom, sokakban felmerülhet a kérdés: miért kritizálja a bizottság a máltai vagy a ciprusi modellt, hogyha a migrációs politikája sem annyira szigorú, mint ahogy azt néhány tagállam elvárná? Mit gondol erről a kérdésről?

- Azt gondolom, hogy vélhetően itt két különböző kérdésről van szó. Az Európai Unió migrációs politikája egyre szigorodott az elmúlt években a néhány évvel ezelőtti migrációs válság után. Ide vehetjük a Törökországgal kötött megállapodást, amelynek értelmében a törökök rengeteg közel-keleti menekültet tartóztatnak fel, de a Frontex, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség megerősítése is ide tartozik. A migrációs félelmek a terrorizmussal vannak összefüggésben, illetve azzal, hogy rossz anyagi körülmények között élő emberek érkeznek, akik túlzottan megterhelnék az európai országok szociális ellátórendszerét. Az állampolgársági vitában éppen hogy jómódú üzletemberek érkezéséről van szó, ez másfajta dilemmákat vet fel, ami röviden úgy foglalható össze, hogy felhasználhatják-e a gazdagságukat annak érdekében, hogy állampolgárságot, és így bizonyos jogokat szerezzenek az unió területén.