 |
| Molnos Péter |
Fantáziáljunk! Komoly gazdasági erőtere lehetne egy olyan magyar múzeumnak, ahol a látogatók megcsodálhatnák a legendás hazai műgyűjtők kollekcióiból eltűnt alkotásokat. Visszaszerzésük sok évtizede tűnik teljes képtelenségnek, pedig százszám kallódnak szerte a nagyvilágban Andrássy Gyula, Nemes Marcell és Kohner Adolf magángyűjteményéből kimagasló értékű műremekek.
Számos El Greco, Rembrandt, Courbet, Manet, Van Gogh, Renoir, Cézanne, Gauguin és Picasso-festmény volt Nemes Marcell gyűjteményében, amiknek a sorsáról sejtésünk nincs, pedig egy olyan múzeum törzsanyagát alkothatnák Budapesten, ami a világ leglátogatottabb galériáival versenghetne, így a párizsi Musée d'Orsay-val vagy a firenzei Uffizivel. Ne higgyük, hogy csak a szovjetek hurcolták el a bankok páncéltermeiben letétbe helyezett műkincseket a második világháború végén. A Panama-csatorna megnyitását kísérő rendezvénysorozatra is erős festményanyagból szerveztek kiállítást, alig került vissza valami hazánkba.
Molnos Péter művészettörténész szerint az akkor eltűnt művek nagy részét még mindig Amerikában kell keresni. Legújabb reprezentatív kötetében, az Aranykorok romjaiban fekete-fehér reprodukciókon mutatja a felkutatásra érdemes alkotásokat, és színesben azt a keveset, ami maradt. A művészettörténész szerint a gyűjtők személyes is roppant érdekes. Nemes Marcell egyszerű boltos segédként kezdte, majd szén- és faáru-kereskedő, bányavállalkozó lett, és annak ellenére vált az egyik legjelentősebb magyar műgyűjtővé, hogy csak elemi iskolába járt.
Molnos Péter művészettörténésszel Ács Gábor beszélgetett 2015. december 23-án a Nap Vendége című műsorunkban, melyet január 2-án újra meghallgathat a 18.00 órai hírek után, vagy most online:
- Interjú Molnos Péterrel
A beszélgetés második részét a Nap Vendége műsor aloldalán találja >>
