A nemzetközi hitelek visszafizetésével Magyarország függetlenné vált

Lentner Csaba

Nem lehetett elkerülni 2008 őszén azt, hogy Magyarország külső segítséget kérjen. Az akkori gazdaságpolitika következtében a pénzpiacok kimerültek, a pénzcsapok kiszáradtak, a vállalati részvények elértéktelenedtek, s ebben a helyzetben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitele a magyar gazdaságot a Görögországban mostanság tapasztaltható helyzet kialakulásától mentette meg – hangsúlyozta műsorunkban Lentner Csaba közgazdász, egyetemi tanár. Még szerencse, hogy a Magyarország rendelkezésére bocsátott 20 milliárd eurós keretből csak 14,2 milliárd forintot hívtunk le. Ezzel „csupán” ezt a részt kellett kamatostul visszafizetnünk, amit így is több százmillió eurónk bánt. Miközben az Állami Számvevőszék megállapította, hogy valójában ekkora kölcsönre sem lett volna szükségünk.

Ám mindennek fejében az IMF megkövetelte azt, hogy beleszólhasson a magyarországi gazdaságpolitika alakításába, legalább is rajta tarthassa a szemét a főbb döntéseken és folyamatokon. Hazánk volt az első EU-tagállam, amely a nemzetközi szervezethez fordult segítségét - hangsúlyozta a közgazdász -, a kialakult helyzethez azonban hosszú út vezetett. Már a tervgazdaság idején, sok évvel a rendszerváltás előtt megjelent a magyar államadósság, amely 1989-90-re elérte a 20 milliárd dolláros szintet. Ezután a politikai rezsimváltás, majd a privatizáció tovább hizlalta ezt a tömeget, amelynek nyomán az 1929-33-as világgazdasági válsághoz hasonló 2008-as nemzetközi patthelyzet idejére a magyar államnak már 140 milliárd dollárra duzzadt az adóssága.

Az államcsőd-közeli állapotból az IMF-hitel azonban már csak időlegesen volt képes kihúzni az országot. Amennyiben 2010-ben nem változik a gazdaságpolitikánk, a külső függés sem lett volna sokáig tartható. A Valutaalap ugyanis minden megtámogatott országtól elvárta - a hitelek fejében - így nem csak tőlünk, de Görögországtól, Mexikótól vagy akár Bolíviától is -, hogy a gazdaságpolitikáját az elvárásaihoz igazítsa. Ezen direktívák között első helyen szerepeltek az új és újabb megszorítások, valamint a közkiadásoktól, így főként az egészségügytől és az oktatástól megvonandó támogatások. Továbbá elvárták, hogy a megtámogatott országok kedvezzenek, főként adókönnyítésekkel, a nemzetközi tőkebefektetőknek, juttassák őket privatizációs sikerekhez.

Most, az utolsó törlesztő részlet megfizetésével Magyarország teljesen új, független helyzetbe került. A magyar állam közismerten legnagyobb hitelezője, a Franklin Templeton befektetési alapkezelő ma nem kíván beleszólni sem a monetáris, sem a fiskális politika alakításába. Ahogyan nem várják el azt a kínai, de az egyre nagyobb számú hazai befektetők és államkötvény-tulajdonosok sem, hogy figyelembe vegyék a gazdaságpolitika alakítói a dekrétumaikat.

A 2010-ben kezdődő időszak javulásának hátterében ugyanakkor egyértelműen kimutatható a megnövekedett közteherviselés: az adóalanyok számának növekedése, az adóalap kiszélesítése. Egyre többen dolgoznak, öt év alatt felére csökkent hazánkban a munkanélküliség. Igaz, korábban, még 2008 előtt is lehetett hallani a magyar gazdaság erősödéséről, a „pannon puma feltámadásáról” - idézi fel Lentner Csaba -, ám akkoriban a 4-5 százalékos bruttó hazai termék (GDP) bővülésnek nagy ára volt: az rendre a külkereskedelmi deficit megugrásával járt. Mostanában ez a felemás helyzet, a gazdaságpolitika új irányvonalának köszönhetően már nem áll fenn. Ma a 3 százalék körüli gazdasági bővülés mellett a külkereskedelmi egyenleg mintegy 10 százalékos pozitívumot mutat.

Az előttünk álló időszak fő feladata, az IMF-hitelek teljes visszafizetése után az ország versenyképességének a megteremtése, s ehhez az utánpótlás biztosítása - mutatott rá az egyetemi tanár. Ebben kiemelt szerepet kell kapnia az oktatási rendszer átalakításának, és meg kell szüntetni az „agyelszívás” jelenségét is. A magyar egyetemeknek meg kell kapniuk a nemzetközi listán megérdemelt helyüket - véli Lentner Csaba. A jó és képzett szakembereinket pedig csak a versenyképes fizetéssel tarthatjuk itthon, amelynek érdekében bérreformra van szükség.