Maga a műfaj eddig is hányattatott sorsú volt. Dienes Valéria Orkesztika - mozdulatművészet néven indította el, 1917-ben nyitotta meg iskoláját, ahol április 1-jén tartották az első bemutatót. Az ’50-es években betiltották, mint dekadens polgári művészeti ágat és csak a ’90-es években indult ismét aktív fejlődésnek. 1991-ben alapítványi keretek között fejlődött a mozgalom nagyrészt Fenyves Márknak és Pálosi Istvánnak köszönhetően, akik 2001-ben létrehozták a MOHA-t, a Mozdulatművészek Házát.

Az intézmény pályázatokból, adományokból működött, de most végleg megszűnik. A létesítmény nemcsak oktatási helyszín és próbaterem volt, hanem hatalmas gyűjteményt is kezelt óraleírásokat, eredeti fotókat az aranykorból, Szentpál Olga, Kállai Lili, E. Kovács Éva hagyatékait, dokumentumokat, 6000 kötetes könyvtárat, videó- és plakáttárat. Hova kerül ez a gazdag anyag? Folytatódik-e a mozdulatművészet hagyományainak oktatása és alkotások létrejötte? Lesz-e forrás a folytatáshoz? Pálosi Istvánnal beszélgetett Péli Nagy Kata a búcsúbuliról, a műfaj ikonikus alapítóiról és követőiről, a jövőről a Táncverzumban.