Ukrajna elmúlt négy évének a megítélése nem egyszerű, hiszen azt kell figyelembe vennünk, hogy egyrészt az Oroszországgal történt konfliktus miatt teljesen felborultak a korábbi gazdasági kapcsolatok, miközben Oroszország volt Kijev legfontosabb gazdasági partnere. Másrészt az ország területén 2014 óta változó intenzitású háborús konfliktus folyik, amiről sokan megfeledkeznek. Kijev becslése szerint 2014-ben napi 5 millió dollárt emésztett fel a háború az ukrán költségvetésből. Harmadrészt pedig fontos megemlíteni azt is, hogy Ukrajna gazdasága nagyban elmaradt a szomszédjaitól, tehát eleve nehéz helyzetből indult.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt négy évben az ukrán hatalom nagy utat járt be, és legalább egy tucat kulcsfontosságú reformot sikerült elindítaniuk, amelyek hosszútávon az ország fejlődését szolgálhatják. Nehéz egyelőre megítélni az egyes reformok sikerességét, hiszen ezek hatása csak hosszútávon jelentkezhet majd.

Reformokkal egy jobb jövőért

A legelső reformok között említhetjük a decentralizációs reformot, az energetikai reformot, a hadsereg megreformálását, a rendőrségi reformot. Ezeket követték az igazságügyi-, a nyugdíj-, egészségügyi-, oktatási-, bank- és privatizációs reformot, illetve az egészséges vállalati környezet megteremtését. Végül pedig ugyanebbe a körbe tartozik az európai integráció elindítása, amelynek keretében Ukrajnának sikerült aláírnia a Társulási Egyezményt az Európai Unióval, amely lényegében egy ütemtervet fogalmazott meg az ország számára a következő tíz évre, illetve az Európai Unió és Ukrajna közötti vízummentesség tető alá hozását.

Az energetikai reform lényegét tekintve arról szólt, hogy az ukrán energiapiacot piaci alapon átalakították, és megszűntették az állami vállalatok mértéktelen dotációját. Ennek következtében a lakossági árak akár öt- vagy hatszorosával emelkedtek. Másrészt az orosz gáztól való függés megszűntetése volt a cél, és néhány év alatt sikerült elérni azt, hogy Oroszországtól már gyakorlatilag alig vásárolnak gázt, a gáz európai partnerektől, európai hubokból érkezik. Hozzá kell tenni, hogy ez ugyanúgy Oroszágból származik, csak nem direkt módon. E mellett a kormány ösztönözte a belső gázkitermelés növelését és energiahatékonyság javítását.

Fontos következményekkel járt a decentralizációs reform. A központi hatalom bizonyos jogköröket átadott regionális központoknak, önkormányzatoknak. A bevételek egy része a régióban maradhatott, amiből közvetlenül gazdálkodhattak. Az elmúlt időszakban végzett felmérések szerint megnőtt a lakosság bizalma a helyi hatalmi szervek irányában, és a reform hozzájárult a helyi infrastruktúra, a közlekedés, és lakhatási és kommunális és lakhatási szolgáltatások javulásához. A rendőrségi és igazságügyi reform során a korrupció megszűntetése volt a fő cél. A rendőrséget gyakorlatilag teljesen újjáalakították az alsó szinteken: szigorú szűrőket alkalmaztak a rendőrök és a bírók felvételénél. Emellett létrehozták az Anti-korrupciós Bíróságot. A 2017-ben bevezetett nyugdíjreform nem az életkorhoz, hanem a biztosítás hosszához kötötte a megreformált nyugdíjrendszert. 2017-től 60 éves kortól való nyugdíjazáshoz egy minimum 25 éves biztosított viszony kellett. 25-15 év közötti jogviszonynál a nyugdíjazást 63 évesen állapították meg, 15 évnél rövidebb biztosítás esetén 65 éves korban. Ez 2028-ig tovább növekszik, egészen addig, amíg a 60 éves kortól történő nyugdíjazáshoz már legalább 35 éves biztosítási viszony lesz szükséges. Az egészségügyi reform során a beteg személye lett a mérvadó. A kórházak és az orvosok is a törvények értelmében aszerint kapnak, hogy hány beteget sikerül fogadniuk és ellátniuk. Az orvosi ellátás földrajzi kijelölését megszűntették, innentől bárki szabadon megválaszthatja az orvosát és az őt ellátó kórházát. Azonban az ingyenes egészségügyi szolgáltatások körét korlátozták, bizonyos egészségügyi ellátás fizetőssé vált. A törvény értelmében ugyanakkor a korház az egészségügyi szolgáltatásainak legfeljebb 20 százalékát teheti fizetőssé. Így a döntéshozók reményei szerint egy olyan verseny alakulhat ki az orvosok és a kórházak között, amely a minőség drasztikus növekedésével járhat.

A bankreform során az ukrán pénzintézetek helyzetét próbálta stabilizálni és jobban kontrollálhatóvá tenni az állam. A bankokat tőkésítették, a bankfelügyeletet erősítették. A vállalati működést igyekeztek egyszerűsíteni és átláthatóbbá tenni. Ezen a téren már tapasztalhatóak eredmények is: 2018-ban a Doing Business ranglistán Ukrajna már a 76. helyen végzett, miközben 2012-ben még a 152. helyen állt. A 2018 elején életbeléptetett privatizációs törvény azt a célt szolgálja, hogy az állam megszabaduljon a nagyra duzzasztott, több ezerre tehető vállalati hálójától, amelyek az országban tapasztalható korrupciót segítik elő. A tervek szerint az állami vállalatok eladása megfelelő versenykörülményeket teremt majd.

A hatalmon lévő politikai erők számára az elmúlt négy év teljes kudarccal érhet véget. A jelenlegi államfő, Petro Porosenko támogatottsága a szeptemberi közvélemény kutatások szerint 6-12 százalékon áll, amivel csak a harmadik-negyedik helyen van az elnöki versenyben. A jelenleg vezető Julija Timosenko támogatottságát 15-18 százalékon mérik, ami még szintén nem jelent semmilyen garanciát a márciusi választásokig. Timosenko igen magas negatív indexekkel bír. A korábbi ukrán miniszterelnöknő 2010-ben és 2014-ben is sikertelenül indult az elnökválasztáson, a legutóbbin 12,8 százalékot ért el. A változást most az okozhatja, hogy a lakosság általánosan csalódott a jelenlegi hatalmi erőkben. A várva várt gazdasági javulás és életszínvonal növekedés még mindig nem következett be, a reformok pedig igen fájóak voltak a lakosság legszélesebb rétegei számára.

Az elmúlt négy év bélyege az egész politikán ott van

A 2014 végi parlamenti választások győztese, az Alexander Turcsinov és Arszenyij Jacenyuk által vezetett Népi Front párt, amely 2014-ben még 22,14 százalékot szerzett választásokon, fokozatosan elveszítette a szavazói bázisát, és a 2015-ös helyi választásokon már nem is vett részt, mert támogatottságát 1 százalék alatt mérték. Az ukrán államfő pártja, a Porosenko Blokkja (Szolidaritás) 2014-ben 21,82 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, jelenleg viszont 8 százalék környékén mérik. A két legerősebb politikai erő jelenleg a Batykivscsina – Julia Timosenko pártja (18-20 százalékon mérik) és az Ellenzéki Blokk (14-15 százalék), amely Viktor Janukovics korábbi pártja, a Régiók Pártjának a maradványaira épül, és Oroszországhoz közeledő politikát követ.

Egyelőre nincs meg a várt hatás

A felsorolt reformok ellenére Ukrajnában a gazdasági helyzet egyelőre továbbra sem javult sokat, és az életszínvonal inkább csak romlott. Még mindig számos olyan probléma adódik, amelyeket ez idáig nem sikerült megoldani, és egyre akutabbá válhatnak a következő években az aktuális hatalom számára. Ilyen a nemzeti valuta törékenysége, és az ország magas államadóssága. A belpolitikai helyzet továbbra is igen instabil marad amit jelez az is , hogy egyik politikai erő sem tud 18-20%-nál magasabb népszerűségi adatokat mutatni. Nem sikerült megfékezni az Ukrajnában minden szervezet által évtizedek óta kiemelt rendszerszintű problémát sem, a korrupciót. A Transparency International idei rangsora szerint az ország a 130. helyen végzett a listában (egy évvel azelőtt pedig 131. volt).  Az ígéretek ellenére nem sikerült leszorítani az oligarchák hatalmát sem. Rinat Ahmetov, Viktor Pincsuk, Igor Kolomojszkij vagy Dmitrij Firtas továbbra is nagy befolyással rendelkeznek az ország életében az általuk irányított energetikai-, ipari- vagy média vállalatokon keresztül.