A borítón látható fekete hattyú, a világunk kríziseinek szimbóluma, egy ikonikus kép, amely a szenvedély, a mélység és az alkotói szabadság megtestesítője. Az elveszett iránytű keresésének a zenéjének a vizuális képe.... ez a fekete hattyú válik újra fehérré az album végighallgatása után, ahogyan egy Mandoki koncert végén.
Az eseményen az AudioFill Szalonban kapcsolódott a közönséghez. Egy rövid – hogyan készült az album – dokumentumfelvételt vetítettek le, amely az analóg lemez készítésének kulisszái mögé engedett bepillantást, a közönség pedig nagy érdeklődéssel figyelte a kreatív folyamatokról szóló részleteket.
A vetítés után Leslie több mint egy órán keresztül rendkívül inspiráló előadást tartott. Nemcsak a dalokba lehetett belehallgatni, hanem személyes, helyenként megható, máskor humoros történeteket is megosztott az alkotásról, az életéről és a zenei hivatás iránti elköteleződéséről.
„A zeném mindig is híd volt Kelet és Nyugat között; híd emberek szívei, kultúrák lelkei és a társadalmak történetei között. A hangokban nincs ideológia, nincsenek előítéletek, nincsenek filozófiai határvonalak. A zene nem kér útlevelet és nem kér engedélyt, kizárólag a közönség szeretetéből táplálkozik, ami összeköti a múltat a jelennel, a generációkat egymással, a szoba magányában ülő hallgatót a világ túloldalán megszólaló zenésszel. Az én munkásságom egyik alapja a bizalom: hiszek benne, hogy a zene gyógyít, megszünteti a távolságot, nézeteket az emberek között, és feloldja a magányt. Egyetlen dallam képes felfejteni bennünk az örömöt, a fájdalmat, a történetünket és a reményeinket.
A dallamaim a lelkem mélyéről indulnak: a szenvedélyből, az örömből, a szeretetből, olykor a szomorúságból vagy a fájdalomból. Amikor több világ találkozik, megszületik valami sokkal több, mint a részek összessége. Én ebben a találkozásban élek, és feladatomnak és felelősségemnek érzem, hogy felismerjem és megmutassam a különbözőségeinkben rejlő szépségeket. Hiszek abban, hogy a művészet egyik legfontosabb küldetése, hogy stabil átjárókat építsen ott, ahol a világ falakat próbál emelni. A zenész nem azért van, hogy tanítson vagy ítélkezzen, hanem azért, hogy meghívja az embereket a párbeszédekbe" – mondta Leslie.
Az aranylemez megjelenése óta sorra kapja a hazai és nemzetközi elismeréseket. A kritika szerint az A Memory Of Our Future „intellektuális és lírai utazás a múlt és jövő között", amely friss megközelítéssel mutatja meg, mire képes a progresszív rock és a jazz fusion a 21. században. Idén pedig a rockzene legikonikusabb intézménye, az amerikai Rock & Roll Hall of Fame is tisztelgett a lemez és a Mandoki Soulmates több mint harmincéves munkássága előtt.
