Az Egyesült Államok katonai jelenléte a térségben lehetővé teszi, hogy akár 24 órán belül támadást indítson Irán ellen. A Földközi-tengeren és az Indiai-óceánon két repülőgép-hordozó kötelék állomásozik, emellett a környező országokba telepített vadászbombázók is gyors bevethetőséget biztosítanak. A katonai infrastruktúra tehát adott egy intenzív, elsősorban légi hadművelethez.
Ugyanakkor a szárazföldi műveletekhez szükséges erőket az amerikaiak nem vonták össze a térségben, ami erősen kétségessé teszi, hogy egy esetleges katonai akció rendszerszintű politikai változást – például rezsimváltást – tudna kikényszeríteni Teheránban. Egy korlátozott, célzott csapássorozat inkább katonai és stratégiai üzenet lehet, mintsem átfogó hatalomváltási kísérlet.
Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense arra figyelmeztetett: ha a légiháború két hétnél tovább elhúzódik, az már komoly kockázatokat hordoz. A térség országainak és az amerikai erőknek a légvédelmi rendszerei kifogyhatnak az elfogó rakétákból, miközben Irán jelentős mennyiségű ballisztikus rakétát és támadó drónt halmozott fel az elmúlt években.
Nagy Károly interjúja.
