Az igazi önvezető autók tömeges elterjedésének egyik gátja, hogy minden egyes  forgalomban résztvevő autónak kommunikálnia kell az összes körülötte közlekedővel, illetve minden közlekedési jelzésnek, pl. lámpának értesítenie kell az autókat is. Ez pedig egy igen bonyolult hálózatot generál – avat be a részletekbe Dános András.

Fontos kérdés az is, hogy mire lehet jól használni az önvezető autókat. Kellemesebbé teszi ez a technika a mindennapi városi sofőr életét, vagy pedig alkalmas hosszú távú utakra, autópályai közlekedésre is? A Pr-igazgató szerint  most az látszik, hogy az autómegosztó cégeknél jön jól, ők valóban ki tudják használni a technológiában rejlő lehetőségeket. Vélhetően ez a szegmens lesz az első, ők fognak először tömegesen önvezető autókat vásárolni Dános András szerint.

Látni kell azonban, hogy a teljes önvezetés irányába ható fejlesztéseknek már ma is szinte minden Opel modellben meglévő lecsapódásai is vannak. Az ellenkormányzásra képes aktív sávtartó automatika, egy adatptív távolságtartós tempomat, táblafelismerő mind-mind olyan eszközök, amiket ma vezetéstámogató rendszernek hívunk, de valójában az önvezető technológia  alkotóelemei. Napjainkban  ezek a rendszerek a sofőrt segítik, de a vezető figyelmét, tudását, és döntéseit nem helyettesítik. Vészhelyzetben pedig különösen szükséges a sofőr figyelme és koncentrációja.

A Pr-igazgató szerint azonban a szenzoroknak van egy jelentős hátránya a hús-vér sofőrrel szemben. Az érzékelők arra reagálnak, amit észrevesznek, és nem tudnak egy szituációból a tapasztalatuk, tudásuk segítségével kombinálni, és elképzelni, hogy néhány másodperc múlva mi fog történni az úton. Ez azért egyelőre úgy tűnik, behozhatatlan előnye az igazi sofőröknek – hangsúlyozta Dános András. A riporter Andor Attila.