A vietnami külpolitika legnagyobb kihívása a 21. században, hogy Kína és az Egyesült Államok közötti egyensúlyozást miként tudja megvalósítani. A kínai és a vietnami kommunista párt között manapság jó a viszony, mindkét fél a stratégiai partnerség elmélyítésében érdekelt. Továbbra is igaz, hogy a vietnami külpolitikát nagyrészt a Kínához való alkalmazkodás formálja. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben pl. a dél-kínai-tengeri követelések, kicsi az esélye a kompromisszumnak. Az USA-val az erősödő biztonsági és gazdasági együttműködés emelendő ki.

Miután 2016-ban az Obama kormányzat feloldotta a Vietnammal szembeni fegyverzet eladási embargót, a Trump adminisztráció szintén a kapcsolatok erősítése mellett tette le a voksát, amit az elnök 2017-es vietnami útja is bizonyított. Gazdasági értelemben a TPP kudarca ellenére az amerikaiak jóindulata sokat jelenthet az ország számára, ezért Vietnamot gyakran az amerikai-kínai kereskedelmi háború egyik legfőbb nyerteseként említik.

A belpolitikát tekintve Nguyen Phu Trong pártfőtitkár 2018 októberében történő államfővé választása kétségtelenül új fejezetet nyitott az ország politikatörténetében. Ho Si Minh halála óta (1969) nem volt rá példa, hogy egyazon személy töltse be a pártfőtitkári és az elnöki pozíciót is. Bár az esemény jelentőségéről és a várható következményekről megoszlanak a vélemények, vitathatatlan, hogy Trong 2011-es pártfőtitkárrá történő megválasztása óta tartó hatalmi centralizáció tovább folytatódik, melynek pozitív és negatív hatásai egyaránt vannak. A konzervatív irányzatot képviselő vietnami pártvezetés a külső és belső kihívásokra a párt hatalmának megerősítését célzó reformokkal válaszolt, mivel ebben látja a túlélés zálogát.

A vietnami politikai rendszer stabil, szervezett belső ellenzék nem létezik, a gazdasági fejlődés pedig biztosította a legitimációt az állampárt számára. Mindeddig a szocialista politikai rendszer és a kapitalista gazdaság elemeinek az összeegyeztetését is sikerült megvalósítani. A nemzetközi rendbe való sikeres reintegrációt követően az ország szerepe globális viszonylatban is felértékelődött, a nagyhatalmi rivalizálás (USA-Kína) pedig hosszú távon is biztosíthatja a rendszer létjogosultságát.