Szinte minden tulajdonos megfontolja a cége eladását egy bizonyos ponton. Vannak, akik komolyan elgondolkodnak ezen, vannak, akik kevésbé. Azonban még akkor is érdemes tudnia, hogy mennyit ér a vállalkozása a potenciális vevők számára, ha nem feltétlenül szeretné eladni azt – hívja fel a figyelmet Gál Balázs, a Grant Thornton tranzakciós szolgáltatásainak vezetője.

Egy vállalkozás értékét többféleképpen is fel lehet mérni. A legjobban ismert módszerek közé tartoznak a diszkontált cash-flow elemzés (DCF, a jövőbeli pénzáramlás jelenértéke) és az úgynevezett szorzószámos cégértékelés. Ebben az esetben a korrigált vagy normalizált eredmény meghatározott szorzatát csökkentik a nettó hitelállománnyal, illetve, ha szükséges kiigazítják egy működőtőke-korrekcióval is.

Általában az eredményt nem a nettó jövedelem alapján számítják az értékbecslésnél, hanem a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény (EBITDA) vagy a kamat- és adófizetés előtti eredmény (EBIT) meghatározott szorzatát veszik figyelembe. Az EBITDA-t gyakran a jövőbeli pénztermelő képesség megközelítő értékének is tekintik.

Miután eldöntöttük, hogy az EBIT- vagy az EBITDA-alapú megközelítés a megfelelőbb az adott társaság számára, érdemes figyelembe vennünk, hogy kell-e kiigazításokat végeznünk a bevételek terén. A cél az, hogy a korrigált bevételek és kiadások minél jobban tükrözzék az új tulajdonos számára a jövőbeni potenciális profitabilitás mértékét.

A leggyakoribb kiigazítások az EBIT/EBITDA esetén:

Egyszeri, nem ismétlődő bevételi vagy költségtételek: ez a leggyakoribb kategória, melyet érdemes korrigálni a cégeladási célokból adódóan. Ilyen költségtételek lehetnek az egyszeri marketingkampányok (például egy jelentősebb új termék vagy szolgáltatás bevezetésénél), de ide sorolhatók a többi között a jogi eljárásokkal kapcsolatos bevételek/kiadások, a biztosítási kárigények vagy az egyszeri szakértői díjak is.

A piaci ártól eltérő bevételek vagy kiadások: ez olyan esetben áll fenn, amikor a cég olyan ügyleteket köt egy másik féllel, melyek összege meghaladja vagy alulmúlja a piaci értéket. Például, ha egy vállalkozás emelt áron szerez be nyersanyagokat, vagy a piaci árnál jóval drágábban bérel irodát. Ilyen esetekben a cég eredményét korrigálni kell a piaci értéktől eltérő tranzakciókkal, majd „beállítani" a megfelelő piaci értéket.

Tulajdonosi, vezetői kiadások: sok kkv esetében az eredmény-kimutatásban jelentkeznek olyan kiadások is, melyek a cégtulajdonosokhoz, és nem a céghez kapcsolódnak. Fontos meghatározni ezeket a tételeket, és hozzáadni az eredményekhez, mivel valószínűsíthetően az új vezetésnél nem, vagy nem ilyen formában fognak felmerülni. Ha nem korrigáljuk ezen tételeket megfelelően, akkor alulértékelhetjük a vállalkozást és tranzakció esetén „pénzt hagyunk az asztalon".

Az egész közép-kelet-európai régióra jellemző, hogy még mindig működnek olyan vállalatok, ahol nem teljesen szabályos a bér és bónuszfizetési gyakorlat. Cégeladáskor ez szintén egy igen fontos területe az EBITDA korrekciónak.

Természetesen lehetnek más kiigazítások is, mint például a helyi iparűzési adó. Azt azonban minden esetben érdemes hangsúlyozni, hogy kellő figyelemmel és körüljárással készítsük el a korrigált eredmények elemzését. „Ha a kiigazítások száma és összértéke különösen nagy, illetve, ha az egyes korrekciókat nem lehet megfelelően megmagyarázni, akkor az eltántoríthatja a vállalkozás iránti érdeklődőket" – jegyzi meg Gál Balázs.

„Érdemes segítséget kérni azoktól, akik már részt vettek hasonló tranzakciókban vagy cégeladásban jártas szakemberek, hiszen mindez nagyban hozzájárulhat, hogy minél sikeresebb és eredményesebb legyen a tranzakció" – tette hozzá a Grant Thornton tranzakciós szolgáltatásainak vezetője.