Donald Trump amerikai elnök már 2017-ben bejelentette, hogy új alapokra kívánja helyezni az Egyesült Államok külpolitikáját, melynek egyik döntő aspektusa a gazdasági kapcsolatok megreformálása és az egyes partnerekkel szemben a kereskedelmi deficit csökkentése volt. Trump politikája alapvetően Kína ellen irányult, mivel az utóbbi évtizedben az ázsiai országgal szemben 60 százalékkal nőtt az USA külkereskedelmi mérlegének hiánya, így 2017-ben már elérte a 375 milliárd dollárt. Januárban Trump az import mosógépekre és napelemekre büntetővámot vezetett be, ennek segítségével próbálta meg elérni célját, vagyis a külkereskedelmi deficit évi 100 milliárd dollárral való csökkentését.

Márciusban az Egyesült Államok az acélra 20 százalékos, míg az alumíniumra 10 százalékos importvámot vezetett be, elvetve a magját egy kereskedelmi háborúnak. Április elején az amerikai elnök a szellemi tulajdon megsértésére hivatkozva 50 milliárd dollár értékű kínai importárura jelentett be újabb vámokat, erre válaszul Kína, szintén 50 milliárd dollár értékben, az Amerikából importált mezőgazdasági termékekre vezetett be 25 százalékos vámot.

Látszólag Kína és az Egyesült Államok sem kívánt meghátrálni, viszont a háttérben megkezdődtek az egyeztetések, hiszen a kereskedelmi háború eszkalációja egyik félnek sem állt érdekében. Végül, a megszületett megállapodás értelmében Kína a pénzügyi és a gyártószektorban vállalta, hogy nagyobb befektetési lehetőségeket biztosít a külföldiek számára, egyúttal csökkenti az Amerikából importált gépjárművekre kiszabott tarifákat is. Ezzel egy időre biztosan elhárult a vámháború folytatásának lehetősége, de az elmúlt időszak történései így is komoly globális politikai és gazdasági következményeket eredményezhetnek. Németh Bencével, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatójával és Klemensits Péterrel, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány senior kutatójával Lakatos László beszélgetett. Itt hallgatja meg a teljes interjút.