Jelenleg a Corvinus Egyetem tanára, de volt már jegybankelnök is (kétszer: 1990-1991; 1995-2001) és nemrég távozott a CIB-től. Sosem félt attól, hogy az aktuális hatalmat bírálja, és 2009-ben majdnem miniszterelnök is lett. Ha rajta volt múlna, már 2011-ben közbeavatkozik a kormány az elszabadult hitelügyekben, de javaslatát ekkor leszavazták.
Miért baj, ami most van?
Az elképesztően drága mentőcsomag a bankrendszer teljes tőkéjének egyharmada, és kb. 3-3,5% a teljes hazai össztermékben. Valamiből pedig a forintosítást is meg kell finanszírozni, és bár erre van keret (a Nemzeti Banknál önkéntesen elhelyezett körülbelül 5200 milliárd forint), problémák így is akadnak. Például az, hogy az MNB-nél tárolt összeg nagyrészt rövid lejáratú, két-három hetes betétekben van, ezekből pedig nem biztonságos, gyakorlatilag nem lehet tíz-tizenöt éves hiteleket nyújtani. Illetve persze mindent lehet, de ebben az esetleg tényleg nem tanácsos, mivel a devizahitelek problémája is abból adódott, hogy rövid lejáratú devizaforrásokra adtak akár évtizedes hiteleket.
Megmenteni, de hogyan?
Már három évvel ezelőtt is kész javaslatot tett arra, hogyan segítsenek a devizahiteleseken, mint ahogy azt akkor mondta „ez szívügye” volt.
A jelenlegi mentőcsomag körülbelül 1000 milliárd forintos terhet ró a bankszektorra, Surányi úgy véli, hogy ez az elkövetkező években még 3-400 milliárddal növekedhet. Saját becslése alapján, ha 2011-ben nem hátrál ki a kormány a javaslat mögül, a pénzintézetek 1000 milliárd forinttal kevesebbért megússzák a kötelező „segítséget”.
A volt jegybankelnök a kilencven napon túl nem fizető adósoknak segített volna úgy, hogy fix, kétszázas árfolyamon forintosítják a svájci frank alapú hiteleket, és meghosszabbítják a futamidejét. Itt fontos megjegyezni, hogy ekkoriban még 210 forint körüli frank árfolyamról beszélhettünk.
