Németország és a Kínai Népköztársaság 1972-ben létesített diplomáciai kapcsolatot egymással. A német kormány és a vezető üzleti körök számára Kínát hatalmas piaca és modernizációs programjának technológia igénye vonzó gazdasági célponttá tette. A bilaterális gazdasági kapcsolatok súlyát jól tükrözi, hogy 2017-re Németország legfontosabb kereskedelmi partnerévé Kína vált, megelőzve Franciaországot és az Egyesült Államokat.

Kína növekvő világgazdasági szerepe azonban az elmúlt években jelentősen megváltoztattatta a Németországban róla alkotott percepciót. Míg korábban a német vállalatok Kínára az ígéret földjeként tekintettek, az elmúlt években a kínai piachoz való korlátozott hozzáférés vagy a külföldi cégek vegyesvállalatokba kényszerítése egyre erősebb kritikaként fogalmazódik meg a német részről. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a kínai kormány “Made in China 2025” elnevezésű iparfejlesztési programjának a keretében kifejezetten támogatja az innovatív és magas hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari vállalatok felvásárlását külföldön. Ennek a törekvésnek elsődleges célpontja Németország, amely 2016-ban a kínai befektetések ugrásszerű felfutását tapasztalta. Mindez a német kormány részéről a külföldi beruházások nagyobb fokú ellenőrzését kezdeményező törvényi változtatásokhoz vezetett 2017-ben, amelyet az európai országok jelentős része is átvett.

A gazdasági szféra feszültségeit tovább fokozta Kína geopolitikai kezdeményezése az “Egy övezet egy út” is, amely bár tartogat a német gazdaság számára potenciálisan kedvező elemeket (pl. infrastrukturális összeköttetés Eurázsián belül, szélesebb körű befektetési lehetőségek stb.), ám annak lehetséges politikai következményei aggodalommal töltik el Berlint. A kelet-közép-európai országok és Kína által életre hívott “16+1 együttműködés” Németország számára a hagyományos érdekszférába való kínai behatolási kísérletnek tűnik.

Kína és Németország kapcsolatai mindezek ellenére sem romlottak meg végérvényesen. A két ország továbbra is együttműködik a világgazdasági rendszer nyitottságának a fenntartásában, amely különösen a Trump-adminisztráció multilateralizmus ellenes politikáját igyekszik mérsékelni.