Sok hazai kis- és mikrovállalkozást bizonytalanítottak el az elmúlt évek innovációsjárulék-fizetést érintő törvényváltozásai. A járulékfizetési kötelezettség megállapításához ugyanis nem elég a foglalkoztatotti létszámot és mérlegfőösszeget ismerni, de azt is tudni kell, hogy ezeket a cégeket 2015 eleje óta ismét önállóan, azaz kapcsolódó és partnervállalkozásaik nélkül kell vizsgálni – mutat rá a MAZARS legfrissebb jelentése.
Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója elmondta: a járulékfizetésre kötelezettek körébe a kkt.-k, bt.-k, kft.-k és rt.-k tartoznak, az irányadó jogszabály pedig a Kkv-törvény (2004. évi XXXIV. törvény). Ezek alapján a kis- és mikrovállalkozások sohasem voltak innovációs járulékfizetésre kötelezettek; az innovációs járulék jogszabályi hátterét pedig elsősorban a 2003. évi XC. innovációs alapról szóló törvény (Atv.) tartalmazza. (Ez a törvény határozza meg az innovációs járulék célját is, amely nem más, mint biztosítani az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítését, ezen belül különösen a kutatás-fejlesztés kiszámítható finanszírozását.)
Nem volt ez mindig így
|
KKV - meddig kicsi, mettől közepes? A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg. A mikrovállalkozások összes foglalkoztatotti létszáma pedig 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevételük vagy mérlegfőösszegük legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. |
A MAZARS jelentése felidézi, hogy 2012 előtt az Atv. pontosan meghatározta, hogy a kis- és mikrovállalkozásokat csak a Kkv törvény alapján kell besorolni, ami azt jelentette, hogy ezeket a gazdasági társaságokat – a járulékfizetés szempontjából – elegendő volt önállóan (kapcsolódó és partnervállalkozások nélkül) megvizsgálni. A 2012-től megváltozott jogszabályi háttér miatt azonban 2012 és 2015 között a gazdasági társaságokat már nem csak önállóan, hanem kapcsolt és partnervállalkozásaikkal együtt kellett vizsgálni és besorolni. Ezért sok olyan cég, amely a korábbiakban nem fizetett innovációs járulékot, hirtelen kötelezetté vált.
Újabb fordulatot hozott az ügyben, hogy 2014-ben a parlament új innovációs törvényt fogadott el (2014. évi LXXVI. törvény). Ennek 2015. január 1-jei hatályba lépésével a régi szabályozáshoz hasonlóan, újra egyedileg – partner- és kapcsolódó vállalkozásaiktól elkülönülten – kell megvizsgálni, hogy egy adott vállalkozás innovációsjárulék-fizetés szempontjából kis- vagy mikrovállalkozásnak minősül-e.
Így a Kkv törvényben meghatározott limiteknek való megfelelés vizsgálata során már nem kell a cégcsoport vonatkozó adataival számolni, hanem csakis az adott vállalkozás létszámát, mérlegfőösszegét, illetve árbevételét kell figyelembe venni.
Mikor kell bevallani az innovációs járulékot?
Az innovációs járulékot a társasági adóval egy időben kellett bevallani. A befizetett előleg és az innovációs járulék tényleges éves összege közötti különbözetet ugyancsak május 31-éig kellett befizetni, illetve a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni. Aki tehát az idei bevalláskor megállapította, hogy 2015-től már nem alanya az innovációs járuléknak, az a beadott bevallásában már vissza is igényelhette a korábban előlegként megfizetett összeget.
„Akkor sincs azonban semmi veszve, ha minderre csak a bevallás benyújtást követően derült fény, hiszen önellenőrzés benyújtásával még mindig rendezhető és visszakérhető a tévesen befizetett járulék” – mutatott rá Csizmadia Heléna. A szakértő szerint ugyanakkor körültekintően kell a minősítés elkészítésekor eljárni. Az adókötelezettség szempontjából fontos KKV-kritériumokat (foglalkoztatottak, mérlegfőösszeg) ugyanis az adóév első napján elérhető beszámoló adataival kell összevetni.
