Március elsejétől már nem védi a kilakoltatási moratórium az ingatlantulajdonosokat – nem csak akkor kell számolniuk a legsúlyosabb végrehajtói intézkedéssel, ha ingatlanfedezetes hitel miatt indult velük szemben végrehajtás, a gépjárműveket hajdan hitelből vásárló, problémás adósoknak is számítaniuk kell erre. Ez utóbbiaknál ugyanis köztudott, hogy tartozásukért, nem fizetés esetén, akár ingatlanjaikkal is felelnek, hiszen a négykerekűek piaci értéke hamar csökken. A gyakran önhibájukon kívül nem, vagy jelentős késéssel törlesztő hiteladósok problémáira sok esetben kompromisszumos megoldást jelenthetnek a követelésvásárló és -kezelő cégek - állítja Bódizs Kornél. Hozzátéve, hogy a cél esetükben távolról sem a végrehajtás és a kilakoltatás, sokkal inkább a törvényes megegyezés.
Elsődleges cél a megegyezés
A jelenleg Magyarországon, a jogszabályi és felügyeleti előírásoknak megfelelően működő követeléskezelő cégek mindenekelőtt a hitelintézeti törvény vonatkozó passzusait veszik figyelembe, de tevékenységüket sok más jogszabály is befolyásolja. Ám nem csupán a pénzügyi intézmények problémás adósságait vásárolják meg, hanem szép számmal kerül a portfóliójukba távközlési és közműszolgáltató felé fennálló, nem fizetett tartozás. Az adósok között pedig épp úgy lehet céges ügyfél, mint magánszemély. A tevékenység lényege, hogy a bankoktól vagy szolgáltatóktól a követeléskezelők az eredetihez képest csökkentett értéken veszik meg az adósságot, viszont ők érvényesítik azt. Így az a követeléskezelők haszna, amennyivel magasabb összeget sikerül behajtaniuk a kintlévőségből annál, amennyiért hozzájutottak.
Nem szabad összekeverni a behajtó (követeléskezelő) és a végrehajtó tevékenységét. Az előbbi egyfajta mediátor szerepét látja el az adós és a hitelező között, míg a végrehajtó közhatalmi kényszert gyakorló személy. A magyarországi ügyfelek esetében a többségnek a megegyezés az érdeke. A főként jelzálogtípusú hitellel késedelembe esők hazánkban szerencsére jellemzően igyekeznek elkerülni a kilakoltatást. Többségüknek érdeke a megoldás, amelyek esetében a követeléskezelők is hajlanak a könnyítésre - fogalmaz a szakember. A statisztikai adatok alapján banki kezdeményezésre nagyon kevés ügy elintézése zárult tényleges kilakoltatással.
Járható utak
A szakember elmondása szerint az Inhold Zrt. 2004 óta van jelen a magyarországi követelésvásárlói piacon. Az elmúlt esztendők alatt több mint százezer követelést vásároltak meg kereskedelmi bankoktól, távközlési cégektől vagy közműszolgáltatóktól - hangsúlyozta Bódizs Kornél. A banknál a követeléskezelés csak a hitelezési tevékenység velejárója és kiegészítője. A banknak érthetően az a célja, hogy minél előbb szabaduljon a beragadt követeléseitől, azokból minél nagyobb megtérüléssel vegye ki a pénzét, és ne legyen szüksége a jogszabálynál fogva kötelező tartalékolásra. Ezzel a hitelintézet visszaszerzi a kihelyezett tőkéjét, amit rövidesen újra kölcsön adhat.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mi lesz a követelés későbbi sorsa, mi az azt megvásárló cég érdeke? Az Inhold Zrt. első embere szerint az egész piacnak érdeke az átláthatóság, vagyis el kell választani azokat a cégeket a többitől, amelyeknek nem az az elsődleges célja, hogy minél előbb megegyezzen a követelés adósával, hanem inkább a jogszabályoktól eltérő eszközökhöz folyamodik. Akikkel nem működik együtt szívesen a szakma, illetve nem a vonatkozó jogszabályok szerint járnak el, azok tevékenységére legfeljebb felhívhatják a többiek a felügyeleti szerv, vagyis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) figyelmét. Persze olyan esetek is előfordulhatnak, amelyeknél csak arról van szó, hogy a követeléskezelő nem mérte fel jól az igényeket, és mielőbb ki akar szállni az ügyletből. Spekulatív célokról szó nem lehet, hiszen ezeket az MNB szigorúan kiszűri.
Jogos kérdés az is, hogy milyen értéken számítják be a felek ezeket a problémás követeléseket? A szakember szerint az ingatlanfedezetű konstrukcióknál egyszerűbb a kalkuláció. Az érték függ magától a hitel tárgyától, és attól, hogy miért jutott idáig az ügyfél? Hol tart a folyamat? Meg lehet-e találni a közös hangnemet? Más típusú hiteltermékeknél azonban már nehezebb lehet a megoldás. Vannak olyan adósok - említ egy-egy gyakorlati tapasztalatot Bódizs -, amikor az ügyfélnél már akkor lehet tudni, hogy nem tud fizetni, amikor bemennek a bankba. A hitelkártyás tartozások vagy a beragadt személyi kölcsönök adósai például egyszerűsített hitelbírálat és szerződéskötés alapján jutnak a hitelhez. Helyzetük pedig már azért is nehezebb, mert ezeknél a kamat és különösen a késedelmi kamat magasabb az átlagosnál.
Kilencven napon túl
Arra a kérdésre, hogy vajon miért magas még mindig a kilencven napnál régebben nem fizető ügyfelek száma, miközben egyre szigorúbbak a hitelezési szabályok, a követeléskezelő cég vezetője válaszában az elmúlt időszak eseményeire utal. Bár a pénzügyi intézmények tevékenységének elsődleges célja a betétesek bevonzása és a felelősségteljes hitelezés, a nemzetközi válságnak köszönhető portfólió nem tűnik el egy csapásra a bankok könyveiből - magyarázza Bódizs az okokat. Miközben, érthetően a hitelintézetek is óvatosabbak lettek: szigorodtak a hitelfelvétel szabályai, ahogyan a bankok kockázatkezelési és adósminősítési előírásai is. Eközben az ügyfelek óvatossága is nőtt, körültekintőbbek lettek a hitelfelvétel során.
A magyarországi hitelek minőségének állapotára vonatkozóan az MNB idén március tizedikén adott közre friss adatokat. Ezek szerint a legutóbb vizsgált időszakban a magyar piacon 144 ezer adósnak volt 90 napon túli törlesztési késedelme. Az érintettek összesített adósságállománya 1300 milliárd forintra rúgott, amelyből csak a tőketartozás 1100 milliárdot ért el. Gyors kalkuláció alapján kilenc millió forintra tehető az átlagos tartozás összeg, de valójában nagyon egyenlőtlen ezek megoszlása: a tartozás fele az adósok negyedéhez köthető. Az viszont, hogy egy követeléskezelő milyen hatékonysággal tudja behajtani a nála lévő hiteleket, az jelentős mértékben függ az ügyféltől is – hangsúlyozta Bódizs Kornél. Így például nem sokat lehet kezdeni azzal az adóssal, aki folyamatosan nem hajlandó átvenni azt a levelet sem, amelyben tájékoztatni szeretnék arról, hogy az Inhold Zrt.-hez került az adóssága.
Kiemelten igaz ez a gépkocsi-hitelekre. Sok ügyfél egyszerűen nem akar foglalkozni a tartozásával, pedig nem elhanyagolható az autóhitelek aránya a piacon. Csak az Inhold Zrt.-nél mintegy húszezer ilyen tartozás van. Mindig akadnak olyan ügyfelek is, akik csak a támadásra összpontosítanak, vitatva minden vállalt kötelezettségüket, kerülve az érdemi együttműködést. A követelés jogosultja fokozott körültekintéssel kell, hogy eljárjon, de nem csak abban, hogy minden lépése szabályszerű és igazolható legyen, hanem abban is, hogy kiszűrje az időhúzást és elejét vegye annak, hogy visszaéljenek a megoldáskeresési szándékával.
Törvényalkotási igény
A Makisz és nagy valószínűséggel a magyar piacon tisztességesen működő valamennyi követeléskezelő társaság számára kívánatos és üdvözlendő lenne egy önálló, a tevékenységüket szabályozó törvény megalkotása. Jelenleg a piacon tevékenykedő társaságok számos jogszabály olyan passzusa szerint működnek, amelyek között nincs maradéktalan összhang. Hasznos lenne, ha az adósi oldal is nyomon követhetné, milyen behajtási lépésre, milyen jogalapon kerül sor. Sokan nem értik már azt az első lépést sem, amikor a pénzügyi intézmény a követeléskezelőre engedményezi az adott hitelt, büntetésként tekintenek rá, miközben az adós szerződéses jogait, kötelezettségeit az engedményezés nem csorbítja. Bizonytalanságot okoz, amikor kézhez kapják az erről szóló levelet – hiszen az átadásról mindenképpen értesíteni kell az érintettet – hiszen a jövőben egy számukra általában ismeretlen cégnek kell teljesíteniük.
Az Inhold Zrt. vezérigazgatója - hangsúlyozottan nem a jogalkotók, hanem a piac egyik nagy súlyú szereplőjeként, piaci társai nevében is úgy fogalmazott: az utóbbi évtizedben megnőtt a gazdaságban a követeléskezelési tevékenység szerepe, amelynek szabályozására saját törvényre van szükség. Olyan jogszabályt kellene alkotni, amely eljárási, magatartási és etikai szabályokat fektet le. Szükséges az elkülönített fogyasztói jogvédelem és a fogyasztónak nem minősülő adósok jogainak szabályozása is, ezzel párhuzamosan azonban az adósi együttműködési kötelezettség szabályainak rögzítése – sorolta a szakember.
Szerencsére már megindultak az előkészületek egy átfogó jogszabály megalkotása érdekében, komoly szakmai párbeszéd folyik az MNB, az igazságügyi tárca és a szakma képviselői között. Ebben a folyamatban a Makisz igyekszik minél hatékonyabban részt venni, hiszen a szövetség azokat a cégeket tömöríti, akik demonstrálják, hogy a követeléskezelést is lehet etikusan, méltányosan, korrektül végezni és lehet kölcsönösen elfogadható megoldást találni – fogalmazott Bódizs. Hozzátette: a Makisz ezzel a piacon egyfajta szűrővé válhat, amelynek tagjai belső szabályokat alkotnak, etikai normákat írnak elő, egyúttal garantálják is a bankok és az adósok felé e normák betartását. Ezzel a szövetségen kívüliek, másképpen gondolkodók is tisztában vannak.
Egységes követeléskezelői törvényre várva
Bódizs Kornél: etikusan kell törekedni a kölcsönösen elfogadható megoldásra
Egységes, a hazai követelésvásárlók tevékenységét szabályozó törvényre van szüksége a piac szereplőinek. A nem fizető adósok tartozásainak rendezésére szakosodott üzletágnak az utóbbi évtizedben megnőtt a szerepe a hazai gazdasági életben - fejtette ki a Trend FM műsorában Bódizs Kornél, a követelésvásárlással foglalkozó Inhold Zrt. vezérigazgatója, aki egy személyben a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók szövetségének (Makisz) is elnökségi tagja.
Március elsejétől már nem védi a kilakoltatási moratórium az ingatlantulajdonosokat – nem csak akkor kell számolniuk a legsúlyosabb végrehajtói intézkedéssel, ha ingatlanfedezetes hitel miatt indult velük szemben végrehajtás, a gépjárműveket hajdan hitelből vásárló, problémás adósoknak is számítaniuk kell erre. Ez utóbbiaknál ugyanis köztudott, hogy tartozásukért, nem fizetés esetén, akár ingatlanjaikkal is felelnek, hiszen a négykerekűek piaci értéke hamar csökken. A gyakran önhibájukon kívül nem, vagy jelentős késéssel törlesztő hiteladósok problémáira sok esetben kompromisszumos megoldást jelenthetnek a követelésvásárló és -kezelő cégek - állítja Bódizs Kornél. Hozzátéve, hogy a cél esetükben távolról sem a végrehajtás és a kilakoltatás, sokkal inkább a törvényes megegyezés.
Elsődleges cél a megegyezés
A jelenleg Magyarországon, a jogszabályi és felügyeleti előírásoknak megfelelően működő követeléskezelő cégek mindenekelőtt a hitelintézeti törvény vonatkozó passzusait veszik figyelembe, de tevékenységüket sok más jogszabály is befolyásolja. Ám nem csupán a pénzügyi intézmények problémás adósságait vásárolják meg, hanem szép számmal kerül a portfóliójukba távközlési és közműszolgáltató felé fennálló, nem fizetett tartozás. Az adósok között pedig épp úgy lehet céges ügyfél, mint magánszemély. A tevékenység lényege, hogy a bankoktól vagy szolgáltatóktól a követeléskezelők az eredetihez képest csökkentett értéken veszik meg az adósságot, viszont ők érvényesítik azt. Így az a követeléskezelők haszna, amennyivel magasabb összeget sikerül behajtaniuk a kintlévőségből annál, amennyiért hozzájutottak.
Nem szabad összekeverni a behajtó (követeléskezelő) és a végrehajtó tevékenységét. Az előbbi egyfajta mediátor szerepét látja el az adós és a hitelező között, míg a végrehajtó közhatalmi kényszert gyakorló személy. A magyarországi ügyfelek esetében a többségnek a megegyezés az érdeke. A főként jelzálogtípusú hitellel késedelembe esők hazánkban szerencsére jellemzően igyekeznek elkerülni a kilakoltatást. Többségüknek érdeke a megoldás, amelyek esetében a követeléskezelők is hajlanak a könnyítésre - fogalmaz a szakember. A statisztikai adatok alapján banki kezdeményezésre nagyon kevés ügy elintézése zárult tényleges kilakoltatással.
Járható utak
A szakember elmondása szerint az Inhold Zrt. 2004 óta van jelen a magyarországi követelésvásárlói piacon. Az elmúlt esztendők alatt több mint százezer követelést vásároltak meg kereskedelmi bankoktól, távközlési cégektől vagy közműszolgáltatóktól - hangsúlyozta Bódizs Kornél. A banknál a követeléskezelés csak a hitelezési tevékenység velejárója és kiegészítője. A banknak érthetően az a célja, hogy minél előbb szabaduljon a beragadt követeléseitől, azokból minél nagyobb megtérüléssel vegye ki a pénzét, és ne legyen szüksége a jogszabálynál fogva kötelező tartalékolásra. Ezzel a hitelintézet visszaszerzi a kihelyezett tőkéjét, amit rövidesen újra kölcsön adhat. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mi lesz a követelés későbbi sorsa, mi az azt megvásárló cég érdeke? Az Inhold Zrt. első embere szerint az egész piacnak érdeke az átláthatóság, vagyis el kell választani azokat a cégeket a többitől, amelyeknek nem az az elsődleges célja, hogy minél előbb megegyezzen a követelés adósával, hanem inkább a jogszabályoktól eltérő eszközökhöz folyamodik. Akikkel nem működik együtt szívesen a szakma, illetve nem a vonatkozó jogszabályok szerint járnak el, azok tevékenységére legfeljebb felhívhatják a többiek a felügyeleti szerv, vagyis a Magyar Nemzeti Bank (MNB) figyelmét. Persze olyan esetek is előfordulhatnak, amelyeknél csak arról van szó, hogy a követeléskezelő nem mérte fel jól az igényeket, és mielőbb ki akar szállni az ügyletből. Spekulatív célokról szó nem lehet, hiszen ezeket az MNB szigorúan kiszűri. Jogos kérdés az is, hogy milyen értéken számítják be a felek ezeket a problémás követeléseket? A szakember szerint az ingatlanfedezetű konstrukcióknál egyszerűbb a kalkuláció. Az érték függ magától a hitel tárgyától, és attól, hogy miért jutott idáig az ügyfél? Hol tart a folyamat? Meg lehet-e találni a közös hangnemet? Más típusú hiteltermékeknél azonban már nehezebb lehet a megoldás. Vannak olyan adósok - említ egy-egy gyakorlati tapasztalatot Bódizs -, amikor az ügyfélnél már akkor lehet tudni, hogy nem tud fizetni, amikor bemennek a bankba. A hitelkártyás tartozások vagy a beragadt személyi kölcsönök adósai például egyszerűsített hitelbírálat és szerződéskötés alapján jutnak a hitelhez. Helyzetük pedig már azért is nehezebb, mert ezeknél a kamat és különösen a késedelmi kamat magasabb az átlagosnál.
Kilencven napon túl
Arra a kérdésre, hogy vajon miért magas még mindig a kilencven napnál régebben nem fizető ügyfelek száma, miközben egyre szigorúbbak a hitelezési szabályok, a követeléskezelő cég vezetője válaszában az elmúlt időszak eseményeire utal. Bár a pénzügyi intézmények tevékenységének elsődleges célja a betétesek bevonzása és a felelősségteljes hitelezés, a nemzetközi válságnak köszönhető portfólió nem tűnik el egy csapásra a bankok könyveiből - magyarázza Bódizs az okokat. Miközben, érthetően a hitelintézetek is óvatosabbak lettek: szigorodtak a hitelfelvétel szabályai, ahogyan a bankok kockázatkezelési és adósminősítési előírásai is. Eközben az ügyfelek óvatossága is nőtt, körültekintőbbek lettek a hitelfelvétel során.
A magyarországi hitelek minőségének állapotára vonatkozóan az MNB idén március tizedikén adott közre friss adatokat. Ezek szerint a legutóbb vizsgált időszakban a magyar piacon 144 ezer adósnak volt 90 napon túli törlesztési késedelme. Az érintettek összesített adósságállománya 1300 milliárd forintra rúgott, amelyből csak a tőketartozás 1100 milliárdot ért el. Gyors kalkuláció alapján kilenc millió forintra tehető az átlagos tartozás összeg, de valójában nagyon egyenlőtlen ezek megoszlása: a tartozás fele az adósok negyedéhez köthető. Az viszont, hogy egy követeléskezelő milyen hatékonysággal tudja behajtani a nála lévő hiteleket, az jelentős mértékben függ az ügyféltől is – hangsúlyozta Bódizs Kornél. Így például nem sokat lehet kezdeni azzal az adóssal, aki folyamatosan nem hajlandó átvenni azt a levelet sem, amelyben tájékoztatni szeretnék arról, hogy az Inhold Zrt.-hez került az adóssága.
Kiemelten igaz ez a gépkocsi-hitelekre. Sok ügyfél egyszerűen nem akar foglalkozni a tartozásával, pedig nem elhanyagolható az autóhitelek aránya a piacon. Csak az Inhold Zrt.-nél mintegy húszezer ilyen tartozás van. Mindig akadnak olyan ügyfelek is, akik csak a támadásra összpontosítanak, vitatva minden vállalt kötelezettségüket, kerülve az érdemi együttműködést. A követelés jogosultja fokozott körültekintéssel kell, hogy eljárjon, de nem csak abban, hogy minden lépése szabályszerű és igazolható legyen, hanem abban is, hogy kiszűrje az időhúzást és elejét vegye annak, hogy visszaéljenek a megoldáskeresési szándékával.
Törvényalkotási igény
A Makisz és nagy valószínűséggel a magyar piacon tisztességesen működő valamennyi követeléskezelő társaság számára kívánatos és üdvözlendő lenne egy önálló, a tevékenységüket szabályozó törvény megalkotása. Jelenleg a piacon tevékenykedő társaságok számos jogszabály olyan passzusa szerint működnek, amelyek között nincs maradéktalan összhang. Hasznos lenne, ha az adósi oldal is nyomon követhetné, milyen behajtási lépésre, milyen jogalapon kerül sor. Sokan nem értik már azt az első lépést sem, amikor a pénzügyi intézmény a követeléskezelőre engedményezi az adott hitelt, büntetésként tekintenek rá, miközben az adós szerződéses jogait, kötelezettségeit az engedményezés nem csorbítja. Bizonytalanságot okoz, amikor kézhez kapják az erről szóló levelet – hiszen az átadásról mindenképpen értesíteni kell az érintettet – hiszen a jövőben egy számukra általában ismeretlen cégnek kell teljesíteniük.
Az Inhold Zrt. vezérigazgatója - hangsúlyozottan nem a jogalkotók, hanem a piac egyik nagy súlyú szereplőjeként, piaci társai nevében is úgy fogalmazott: az utóbbi évtizedben megnőtt a gazdaságban a követeléskezelési tevékenység szerepe, amelynek szabályozására saját törvényre van szükség. Olyan jogszabályt kellene alkotni, amely eljárási, magatartási és etikai szabályokat fektet le. Szükséges az elkülönített fogyasztói jogvédelem és a fogyasztónak nem minősülő adósok jogainak szabályozása is, ezzel párhuzamosan azonban az adósi együttműködési kötelezettség szabályainak rögzítése – sorolta a szakember.
Szerencsére már megindultak az előkészületek egy átfogó jogszabály megalkotása érdekében, komoly szakmai párbeszéd folyik az MNB, az igazságügyi tárca és a szakma képviselői között. Ebben a folyamatban a Makisz igyekszik minél hatékonyabban részt venni, hiszen a szövetség azokat a cégeket tömöríti, akik demonstrálják, hogy a követeléskezelést is lehet etikusan, méltányosan, korrektül végezni és lehet kölcsönösen elfogadható megoldást találni – fogalmazott Bódizs. Hozzátette: a Makisz ezzel a piacon egyfajta szűrővé válhat, amelynek tagjai belső szabályokat alkotnak, etikai normákat írnak elő, egyúttal garantálják is a bankok és az adósok felé e normák betartását. Ezzel a szövetségen kívüliek, másképpen gondolkodók is tisztában vannak.
