Az ausztrál Lowy Institute becslése szerint Kína 2006-2016 között közel 1,8 milliárd USD támogatást nyújtott a csendes-óceáni térségnek, aminek mintegy 70%-a kedvezményes kölcsön lehetett. Ezen kölcsönök azzal a veszéllyel járnak, hogy az (alapvetően külföldi tőkére szoruló) országok nem tudják visszafizetni, illetve nem megfelelően használják fel őket.

 

Az erősödő csendes-óceáni kínai jelenlét miatt Ausztrália lépéseket tesz a kínai befolyás ellensúlyozására: többek között vállalta egy tengeralatti internetkábel lefektetését a Salamon-szigetek, Pápua Új-Guinea és Ausztrália között (kiütve ezzel a nyeregből a Huaweit), továbbá döntött egy Amerikával közös haditengerészeti támaszpont létrehozásáról a Pápua Új-Guineához tartozó, stratégiai fekvésű Manus-szigeten. Az ausztrál kormány tavaly novemberben meghirdetett egy új tervet, amely Ausztrália és a csendes-óceáni szigetvilág kapcsolatainak szorosabbra fűzését célozza. Ennek keretében többek között rekordméretű, 970 millió USD támogatást ígért a térségnek, valamint egy új, 1,4 milliárd USD-os infrastrukturális alap létrehozását; öt új diplomáciai képviselet megnyitását jelentette be; továbbá egy, eddig három szigetországra kiterjedő ausztrál munkaprogram további három országra (majd fokozatosan valamennyi térségbeli szigetországra) való kiterjesztését ígérte.

Ausztráliának mindazonáltal nem lesz könnyű dolga befolyásának megőrzését és növelését illetően: a csendes-óceáni szigetvilág országai rengeteg hitelt kaptak az elmúlt időszakban, így nem sok kapacitásuk maradt további hitelek felvételére, az ausztrál kölcsönök tehát nem feltétlenül bizonyulnak majd vonzónak; Ausztrália hitelességét a térségben pedig rontja az, hogy a csendes-óceáni szigetországok időnként úgy érzik, Ausztrália lekezelően bánik velük, bizonyos területeken (pl. a klímaváltozást illetően) pedig a gyakorlatban nem követi szóbeli vállalásait.