Az EKB legutóbbi kamatdöntő ülésén mínusz 40 pontról mínusz 50 pontra csökkentette az irányadó rátát, ami 10 bázispontos vágást jelent. Emellett a kötvényvásárlási piacra is belép a jegybank, amivel tovább szorítja le a hozamokat, ami azért érdekes, mivel az euró-zóna biztonságosabbnak tekinthető országaiban már ezelőtt is mínuszos hozamokkal futottak ezek az értékpapírok. A kritikusabb hangok ilyenkor szokták megjegyezni, hogy negatív kamatszintnél az ilyen lépések nem tudják ösztönözni sem a beruházásokat, sem a fogyasztást, legalább is a privát szektor szemszögéből. A bankok profitabilitása is romlik ezzel, mivel rontja a hitelezési hajlandóságot. Ezek a tényezők mind mínuszos alapkamatok ellen hatnak, de általában elmarad az érme másik oldalának a bemutatása. Nagyon fontos gazdasági hatása van a negatív kamatkörnyezetnek a fiskális politikára.

 

 

2011 óta, az európai adósságválság után terjedt el az a nézet, hogy a költségvetési egyensúlyt mindig szinten kell tartani. Ennek az elvnek az élén Németország jár, akik teljesen rugalmatlanok a kérdésben. Ezt jól mutatja az is, hogy a német alkotmányban le van írva, hogy a recessziót és más katasztrófákat leszámítva nem lehet költségvetési hiány. Ennek egy morális magyarázata, hogy egy felelős vezetés nem teheti meg, hogy adósságba taszítja a jövő generációit. Wéber Tamás elmondta, hogy a negatív kamatszint ezt az egész logikát megfordítja. Mínuszos alapkamat mellett a jelenben jobban megéri költekezni, mivel a jövőben így kevesebbet kell majd visszafizetni, de ennek az a feltétele, hogy talál olyan befektetést az országában, ami minimum visszahozza az árát. Ilyen beruházások például az infrastruktúra fejlesztések.

Az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi is már évek óta hangoztatja, hogy a monetáris politika mellett fiskális lépésekre is szükség van, de egyelőre nem sokan akarták meghallani a szavait. Az EKB elnök szerint a monetáris politikai eszköztár kiüresedőben van, sőt lehet, hogy már ki is üresedett és legutóbbi sajtótájékoztatóján is erélyesen felszólalt a fiskális politika beindítása érdekében. Nem kizárt, hogy az EKB azzal, hogy egyre mélyebbre löki az alapkamatot nem a magánszektort akarja befolyásolni, hanem a közszférának üzen, hogy végre megtegyék a kívánt fiskális lépéseket.

Hosszú távú befektetés

A fiskális intézkedések egy fontos hozadéka, hogy költséges reformokra vagy strukturális rendszerek átalakítására lehet fordítani az ebből befolyt összeget. Ez gyakorlatilag egy befektetés a jövőre nézve, hiszen azok a résztvevők, akiknek a befizetései megnőnek a jelenben, azok hónapokkal vagy évekkel később profitálhatnak a befizetéseikből finanszírozott fejlesztéseken. Európában ez a felfogás már jelen van, az országok csak lassan kezdenek el hangsúlyt fektetni rá.

Bár az országoknak több szempontból előnyös a negatív kamatkörnyezet, a piaci szektor teljesen más logikát követ. Egy cég akkor fog beruházni, ha látja, hogy a befektetése mikor fog megtérülni. A mínuszos kamatok nem feltétlenül hatnak ösztönzően azokra a vállalatokra, akik azt vizsgálják, hogy a befektetéseik mikor és mekkora hasznot fognak hozni. Wéber Tamás ennek ellenére úgy látja, hogy a jövő a fiskális politikában van, és jelenleg ki kell várni, hogy a politikusok és cégvezetők megszokják az új gazdasági helyzetet és eszerint gondolják át a stratégiákat.

A műsor második felében a globális gazdasági lassulás mélyüléséről és a lehetséges forgatókönyvekről kérdeztük az MKB-Pannónia Alapkezelő alapkezelési üzletágvezetőjét, Wéber Tamást. A műsorvezető Szűcs Péter.